Nem lusta vagy, csak lehet, hogy rossz rendszerben próbálsz működni
fáradtság, szétszórtság, motivációvesztés, nehéz elindulás, halogatás
Az elmúlt években megfigyelhető az, hogy egyre több munkavállaló fogalmaz meg hasonló élményt:
fáradtság, szétszórtság, motivációvesztés, nehéz elindulás, halogatás
Ezeket a jelenségeket gyakran egyéni problémaként értelmezzük.
Lustaságként. Fegyelmezetlenségként. Motivációhiányként.
Ez az állapot sokszor gyorsan kap egy egyszerű magyarázatot.
„Nincs elég motiváció.”
„Több fegyelem kellene.”
„Jobban kellene akarni.”
Ez a megközelítés azonban egy fontos tényezőt figyelmen kívül hagy.
Azt, hogy a teljesítmény nem kizárólag egyéni tulajdonság.
Hanem rendszer és működési környezet függvénye is.
A teljesítmény nem független a környezettől
HR-szempontból a teljesítmény mindig több tényező együttes eredménye:
feladatkör és elvárások
szervezeti struktúra
vezetői működés
munkavégzési környezet
egyéni működési sajátosságok
Amikor ezek között tartós diszharmónia alakul ki, az gyakran nem látványos problémákban jelenik meg, hanem finomabb jelekben:
csökkenő energiaszint
nehezebb fókuszálás
halogatás
túlterheltség érzése
belső ellenállás a feladatokkal szemben
Ezeket a tüneteket könnyű egyéni hiányosságként értelmezni. Valójában azonban sok esetben illeszkedési problémáról van szó, amikor beigazolódni látszik az, hogy az egységes működési elvárások egyre kevésbé illeszkednek az egyéni teljesítményhez.
Amikor a rendszer és az egyéni működés nincs összhangban
A klasszikus munkamodellek többsége egységes működést feltételez.
Azonos munkaidő. Azonos jelenlét. Azonos ritmus. Azonos elvárások.
A valóság ezzel szemben az, hogy az egyéni működés jelentősen eltérhet:
eltérő energiaszintek a nap folyamán
különböző fókuszálási minták
más-más munkavégzési preferenciák
eltérő tanulási és feldolgozási módok
Amikor egy merev rendszer nem veszi figyelembe ezeket a különbségeket, a teljesítmény csökkenése nem meglepő. Lehet, hogy az egyén képes lenne teljesíteni, csak a működési környezet nem támogatja ezt.
A „lustaság” gyakran félrediagnosztizált jelenség
A munkapszichológia régóta ismeri azt a jelenséget, amikor a motiváció hiánya mögött nem valódi érdektelenség áll, hanem strukturális probléma. Pl.:
túlzottan kontrollált környezet
alacsony autonómia
nem egyértelmű elvárások
nem megfelelelően kialakított feladatszerkezet
Ezek a tényezők jelentősen rontják a fókuszt és az elköteleződést. Kívülről (akár a közvetlen vezetőknek is) ez gyakran úgy látszik, mintha az egyén nem lenne elég motivált. Valójában azonban a rendszer nem teszi lehetővé a hatékony működést.
Amikor valaki egy adott rendszerben nem tud hatékonyan működni, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy más környezetben sem lenne képes teljesíteni.
Ez a különbség a klasszikus és az atipikus szemlélet között.
A modern munkakörnyezetben nő az egyéni különbségek szerepe
A jelenlegi munkapiaci változások egyik következménye, hogy egyre láthatóbbá válik, hogy az emberek nem azonos módon működnek.
Eltérő:
fókuszidő
energiaszint
munkaritmus
tanulási sebesség
motivációs struktúra
A standardizált rendszerek ezekkel a különbségekkel nehezen tudnak mit kezdeni.
Ezért jelenik meg egyre gyakrabban az az élmény, hogy valaki „nem találja a helyét”.
Nem minden teljesítményprobléma egyéni
HR szempontból ez egy kritikus felismerés.
Amennyiben a szervezet kizárólag egyéni szinten értelmezi a teljesítménycsökkenést, könnyen figyelmen kívül hagyja a működési rendszer hiányosságait.
Egy nem megfelelően kialakított rendszer csökkenti a hatékonyságot (rejtett teljesítményveszteséget okoz) és növeli a növeli a fluktuációt.
A megoldás egy része abban rejlik, hogy egyénekre lebontva tudja a munkáltató (megbízott vezető), hogy adott munkavállaló
milyen ritmusban képes hatékonyan dolgozni
mennyi autonómiára van szüksége
milyen típusú feladatokban tud teljesíteni
milyen környezetben tud fókuszálni
Amennyiben ez nincs tisztázva, könnyen kialakul az az érzés, hogy a probléma az egyénben van.
Az atipikus szemlélet
Az atipikus karrier egyik alapfeltevése, hogy nincs egyetlen ideális működési modell.
A hatékonyság nem univerzális szabályokból, hanem illeszkedésből születik.
Ez jelentheti:
rugalmasabb munkastruktúrák keresését
többféle szerep kombinálását
projektalapú működést
vagy akár párhuzamos karrierutakat
A lényeg az, hogy a működés összhangban legyen az egyéni adottságokkal.
A teljesítmény kérdését sokáig kizárólag egyéni szinten értelmeztük.
A jelenlegi munkapiaci változások azonban egyre világosabbá teszik, hogy a rendszer szerepe legalább ennyire meghatározó.
Nem minden teljesítménycsökkenés jelent képességhiányt és nem minden elakadás vezethető vissza motivációra. Sok esetben egyszerűbb és pontosabb az a magyarázat, hogy nem az egyén működik rosszul, hanem a rendszer, amelyben működni próbál.
Keresés témák szerint:
#AtipikusUtak #AutonómKarrier #DigitálisIdentitás #KarrierÉletIntegráció #Karrierváltás #NemzetköziMunkavégzés #PiszkosAnyagiak #RugalmasMunka #Szabadúszó #Távmunka #TudatosÉlet #ÚjKapcsolatiHálók #ÚjTípusúMunkák #FutureOfWork #FutureOfIdentity #FutureOfLiving
// követés
Gondolatébresztők
