Sokáig én is munkakörökben gondolkodtam a saját karrieremről.
Több mint tizenöt év vállalati tapasztalat után voltak pozícióim, felelősségi köreim, vezetői tapasztalatom, nemzetközi projektjeim. Papíron egész jól el lehetett mondani, mit csináltam.
Amikor viszont elkezdtem azon gondolkodni, mi legyen mindebből a következő tíz évben, rájöttem, hogy a munkaköreim neve meglepően keveset segít.
El kellett kezdenem szétszedni a saját szakmai múltamat.
Milyen problémákat oldottam meg?
Miben lettem igazán jó?
Mi az, amit egy teljesen más környezetbe is magammal tudok vinni?
Melyik tapasztalatom értékes nemzetközi szinten is?
Mit kell még megtanulnom?
És főleg:
Mi minden lehet abból, ami már most a kezemben van?
Nekem ennek a kibogozása nagyjából három évbe telt.
Közben tanultam, próbálkoztam, újraterveztem, elindultam olyan irányokba is, amelyekről később kiderült, hogy nem nekem valók. Azonban lassan elkezdett kirajzolódni egy rendszer.
Ma már egészen máshogy gondolkodom a karrierről, mint három évvel ezelőtt és közben maga a munkaerőpiac is ebbe az irányba mozdult.
A munkaköröd csak egy része annak, amit tudsz
A World Economic Forum Future of Jobs Report 20251 kutatásában több mint ezer munkáltató vett részt, amelyek összesen több mint 14 millió munkavállalót képviseltek. A válaszadók arra számítanak, hogy 2030-ig a jelenlegi állások 22 százalékát érinti az újonnan létrejövő és megszűnő munkakörökből álló átrendeződés. A munkában szükséges készségek közel 40 százaléka várhatóan változni fog.
A technológiai tudás gyorsan felértékelődik, mellette pedig olyan emberi készségek maradnak meghatározók, mint a kreatív gondolkodás, a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség és az együttműködés.
Ez azért érdekes számomra, mert pontosan ezt láttam, amikor elkezdtem elemeire bontani a saját szakmai múltamat.
Ha csak a korábbi pozícióimat néztem, pénzügyi területről érkeztem.
Ha azt néztem, hogy valójában mit csináltam tizenöt év alatt, egészen más kép rajzolódott ki.
Nemzetközi csapatokkal dolgoztam. Embereket vezettem. Folyamatokat alakítottam át. Több országot érintő problémákat oldottam meg. Rendszerbevezetésekben vettem részt. Ügyfelekkel, partnerekkel egyeztettem. Működési modelleket egyszerűsítettem. Különböző kultúrák és szervezeti rendszerek között tanultam meg dolgozni.
A pozícióim neve ennek csak egy részét mesélte el.
És szerintem itt kezdődik az egyik legfontosabb különbség.
A munkaköröd azt mondja el, mit csinálsz most.
A karriered szempontjából az is számít, mit tudsz ebből továbbvinni.
A munkaerőpiac is egyre inkább azt keresi, mit tudsz
A LinkedIn 2025-ös recruiting kutatásában2 a talent acquisition szakemberek 93 százaléka fontosnak tartotta a jelöltek készségeinek pontos felmérését a jobb felvételi döntésekhez.
A LinkedIn saját platformadatai szerint azok a vállalatok, amelyek nagyobb arányban alkalmaztak skills-based keresést, 12 százalékkal nagyobb valószínűséggel értek el általuk minőséginek tekintett felvételt.
Ettől még a diploma, a szakmai múlt és a korábbi munkakörök természetesen nem tűnnek el.
Viszont egyre fontosabbá válik egy másik réteg:
mit tudsz ténylegesen csinálni azzal a tapasztalattal, amit megszereztél?
Ez pedig egészen más kérdés, mint az, hogy mi volt az utolsó munkaköröd.
Én is rossz kérdéssel kezdtem
Amikor elkezdtem újragondolni a saját karrieremet, én is azt kérdeztem:
Mi legyen a következő munkám?
Ma már máshonnan indulnék.
Először azt nézném meg:
Hol tartok most?
Mit tudok?
Milyen problémákat tudok megoldani?
Milyen tapasztalatokat tudok átvinni egy másik területre?
Mi az, amit bizonyítani is tudok?
Mi hiányzik még ahhoz, amerre menni szeretnék?
És milyen különböző lehetőségek építhetők mindebből?
Ez a gondolkodás idővel nálam egy nagyon egyszerű rendszerbe rendeződött:
EXPERIENCE • Mi történt veled eddig szakmailag?
Nemcsak a munkaköreid érdekesek. Projektek, problémák, döntések, kudarcok, felelősségek és olyan helyzetek is ide tartoznak, amelyekből megtanultál valamit.
SKILLS • Mi az, amit ezekből ténylegesen megtanultál?
Ezek közül mi az, ami egy másik munkakörben, iparágban, országban vagy munkamodellben is értékes?
PROOF • Mit tudsz ebből megmutatni?
Egy eredményt. Projektet. Esettanulmányt. Portfóliót. Referenciát. Módszertant. Valamit, ami több annál, hogy leírod a CV-dben: „jó problémamegoldó készség”.
OPTIONS • Mi minden építhető ezekből?
Itt kezd igazán érdekessé válni a karrier.
Ugyanabból a szakmai múltból több jövő is következhet
A saját esetemben is ezt kellett felismernem.
A tizenöt év vállalati tapasztalatom egyenes folytatása egy következő vállalati pozíció lehetett volna.
Ugyanebből az alapból viszont el lehet indulni nemzetközi irányba is.
Lehet új specializációt építeni.
Lehet projektalapú munkát vállalni.
Lehet saját módszertant kialakítani.
Lehet szolgáltatást építeni.
Lehet tudásterméket létrehozni.
És lehet ezekből idővel egészen saját kombinációt kialakítani.
Nem kell mindegyiket megvalósítani.
A lehetőségeink feltérképezése még nem döntés. Éppen ez adja meg azt a szabadságot, hogy utána tudatosabban válasszunk.
A következő állás helyett több lehetséges út
Erre használják egyre gyakrabban az optionality fogalmát is.
Számomra ez lett az egyik legfontosabb karrierstratégiai gondolat:
úgy építeni a szakmai értékünket, hogy egy változás esetén több irányba tudjunk továbbmenni.
Az OECD 2025-ös Employment Outlook3 jelentése külön foglalkozik a munkahelyi mobilitás jelentőségével, különösen a karrier középső és későbbi szakaszaiban. A változó készség igényeket, a képzést, a karriertámogatást és a mobilitást egymással összefüggő kérdésként kezeli.
Ez azért is fontos, mert a karriertervezést hajlamosak vagyunk valamilyen probléma megoldásához kötni. Pl.:
Elvesztettem az állásomat.
Elegem lett a munkámból.
Nem vesznek fel sehova.
Váltanom kell.
Pedig a legjobb pillanat a lehetőségek építésére sokszor jóval korábban van.
Amikor még van időnk tanulni. Kipróbálni valamit kis léptékben. Megmutatni egy projektet. Kapcsolatokat építeni. Új eszközöket megtanulni. Nemzetközi irányba nyitni.
Vagy egyszerűen megérteni, hogy a meglévő tapasztalatunk többféle környezetben használható, mint ahogy azt eddig gondoltuk.
Nem kell mindent elölről kezdeni
Ez nekem személyesen is fontos felismerés volt.
Amikor az ember körül minden az AI-ról, automatizálásról, digitális készségekről és új szakmákról szól, könnyű arra jutni, hogy az eddigi tudása lassan kevés lesz.
Én is elkezdtem új dolgokat tanulni. Sőt, azóta is folyamatosan tanulok.
Közben rájöttem, hogy a tizenöt év tapasztalatát nem szeretném lecserélni valami újra. Egy most jól csengő titulusra, amit idővel majd megint felvált valami más.
A meglévő tudásomra szeretnék építeni.
A szakmai kontextusra. A problémamegoldásra. A nemzetközi tapasztalatra. A folyamatok megértésére. Az emberekkel való munkára. Arra a képességre, hogy egy bonyolult helyzetből valamilyen működő rendszert rakjak össze. Aztán majd ezekhez épülnek hozzá az új készségek.
Az ILO 2026-os, lifelong learninggel és a jövő készségeivel foglalkozó jelentése4 is folyamatos alkalmazkodásként jellemzi ezt. A digitális, zöld és demográfiai átalakulás újra és újra változtatja a szükséges készségeket, ezért a tanulás egyre kevésbé zárul le egy diploma vagy képzés megszerzésével.
Talán ezért gondolom ma már úgy, hogy a karrierváltás sok esetben újradefiniálás.
Annak újragondolása, hogy mit viszünk tovább abból, amit már tudunk, mit építünk hozzá, és mire használjuk mindezt a következő szakaszban.
Nekem három évig tartott
Három évvel ezelőtt még nem volt előttem ez a rendszer.
Kerestem az irányokat. Tanultam. Próbáltam megérteni, hogyan kapcsolódik egymáshoz a korábbi tapasztalatom, az új érdeklődési területeim, a nemzetközi munka, a változó munkamodellek és mindaz, amit még szeretnék felépíteni.
Voltak zsákutcák is. Meg összeomlások, nem is egyszer. :)
Így utólag persze megszépül, de tényleg nem érzem elvesztegetett időnek. Éppen ezekből a pofonokból és az utánuk következő felismerésekből kezdett kialakulni egy saját módszertan.
És talán ez az egyik oka annak is, amiért erről írok.
Ha nekem három év kellett ahhoz, hogy ezt a saját karrieremben kibogozzam, szeretném úgy rendszerezni, hogy másnak ne kelljen ugyanazokat a köröket végigjárnia.
Egy év alatt rengeteg mindent fel lehet építeni, ha már az elején jobb kérdéseket teszünk fel.
Ha jó eszközökhöz nyúlunk.
Ha van egy sorvezetőnk, amely mentén lépésről lépésre, magabiztosabban haladhatunk.
Sokat segít, ha reálisan látjuk, hol tartunk most. Ha tisztán kirajzolódik, mit tudunk, mit érdemes még megtanulnunk, és közben azt is figyeljük, mi történik körülöttünk a világban.
Így egyre könnyebb észrevenni a megnyíló lehetőségeket, és azt is, merre érdemes továbbmozdulni.
Nálam ebből született meg később az ötlépéses Career Navigator gondolkodása is.
01 Hol vagy most?
02 Merre tartasz?
03 Mi van a kezedben?
04 Hogyan jutsz el oda?
05 Mi minden lehet abból?
Ezért ma már nem azzal kezdeném a saját karriertervezésemet, hogy megnyitom az állásportált.
Előbb feltennék magamnak egy másik kérdést:
Mi van már most a kezemben, és mi minden lehetne belőle?
Lehet, hogy a válasz végül egy új állás lesz.
Lehet egy új szakmai irány.
Egy nemzetközi lehetőség.
Egy projekt.
Egy saját szolgáltatás.
Vagy valami, aminek ma még nincs is neve.
A lényeg számomra az, hogy legyen miből választani.
És talán innen érdemes elkezdeni karriert építeni.
Források
World Economic Forum: Future of Jobs Report 2025
LinkedIn: The Future of Recruiting 2025
OECD: Employment Outlook 2025