LinkedIn.
Saját weboldal.
Substack.
Medium.
Freelancer platformok.
Social profilok.

Elsőre azt gondolnánk, hogy ehhez egyszerűen kell egy jó bio, amit mindenhová bemásolunk. Nálam ennél jóval bonyolultabb lett.

Az egyik helyen még a korábbi corporate karrierem dominált. Máshol már az új szakmai irány. Volt olyan platform, ahol egészen más szavakat használtam ugyanarra. Közben saját projektek, módszertanok és új témák jelentek meg körülöttem.

Ha valaki ezekből próbálta volna összerakni, hogy pontosan mivel foglalkozom, nem biztos, hogy ugyanarra a következtetésre jutott volna, mint én.

Aztán eszembe jutott egy még érdekesebb kérdés:

Ha egy embernek nehéz összeraknia, mit lát ebből egy gép?

Már nem csak emberek keresnek embereket

A szakmai online jelenlétről sokáig nagyjából így gondolkodtunk: van egy LinkedIn-profilod, van egy CV-d, esetleg van saját weboldalad és amikor valaki rád keres, ezekből kialakít rólad egy képet.

Ez ma már csak a történet egyik része.

A LinkedIn Recruiter például nem kizárólag azt nézi, milyen skilleket adtál hozzá manuálisan a profilodhoz.

A rendszer a profil különböző részeiből is azonosíthat készségeket: a headline-ból, az About részből, a pozíciók leírásából, tanulmányokból, kurzusokból és más szöveges információkból.

Vagyis a rendszer értelmezni próbálja a szakmai kontextust.

A LinkedIn Recruiterben már AI-assisted search1 is működik. Egy recruiter természetes nyelven is megfogalmazhatja, milyen embert keres, a rendszer pedig ebből keresési feltételeket és releváns szakmai jellemzőket próbál létrehozni.

Ez fontos váltás. A szakmai profilunkat egyre kevésbé csak emberek olvassák lineárisan.
Rendszerek is feldolgozzák.

Közben maga a keresés is átalakul

Ugyanez történik az interneten.

A hagyományos keresésnél beírtunk néhány kulcsszót, majd kaptunk egy találati listát.

Az AI-alapú keresők és generatív rendszerek egyre összetettebb kérdéseket képesek feldolgozni, több forrásból gyűjtenek információt, majd ezekből válaszokat állítanak össze.

A Google AI Overviews és AI Mode2 rendszerei is ebbe az irányba viszik a keresést.

A Google saját tájékoztatása szerint az AI-funkciókban való megjelenéshez nincs külön technikai trükk vagy speciális „AI markup”. Az alap továbbra is az, hogy a tartalom indexelhető, megbízható, eredeti és valóban hasznos legyen.

Ez azért tetszik, mert visszavisz egy sokkal egyszerűbb kérdéshez:

Van rólad az interneten elég jó minőségű információ ahhoz, hogy érthető legyen, mihez kapcsolódsz?

Ekkor kezdtem máshogy nézni a saját digitális jelenlétemre

Korábban külön platformokat láttam. Pl.: LinkedIn. Substack. Weboldal. Medium. Social media. Ma inkább egyetlen információs rendszerként nézek rájuk.
Minden felület egy újabb jel.

A LinkedIn megmutatja a szakmai múltamat és a jelenlegi pozicionálásomat.
A saját oldalam összerendezi a módszereimet, projektjeimet és munkáimat.
A Substack megmutatja, hogyan gondolkodom.
Egy case study bizonyítja, hogy mit csináltam.
Egy framework megmutatja, hogyan rendszerezek egy problémát.
Egy szakmai poszt újabb kontextust ad.

Ezek bár külön-külön is értékesek, de igazán csak együtt kezdenek kirajzolni valamit.

Ezt nevezem én professional signal systemnek

Nem technikai SEO-fogalomként használom. Egyszerűen csak így tudom a legjobban leírni azt, amit építeni szeretnék.

IDENTITY → EXPERTISE → PROOF → CONTEXT → CONSISTENCY

IDENTITY • Ki vagy?

A neved, a szakmai pozicionálásod és az a néhány alapvető információ, amely következetesen hozzád kapcsolódik.

EXPERTISE • Mihez értesz?

Azok a témák, problémák és készségek, amelyekkel rendszeresen kapcsolatba hozható vagy.

PROOF • Mi bizonyítja?

Projekt.
Case study.
Tapasztalat.
Eredmény.
Módszertan.
Publikáció.
Referencia.

CONTEXT • Hogyan gondolkodsz róla?

Itt válnak fontossá a cikkek, elemzések, szakmai hozzászólások és saját értelmezések.

CONSISTENCY • Ugyanaz a kép rajzolódik ki több helyen is?

Ez nem azt jelenti, hogy minden platformon ugyanazt kell publikálni. Hanem, hogy az alapvető szakmai történet nem mond ellent önmagának.

Én pont itt hibáztam sokáig

Mindig külön-külön optimalizáltam a platformokat.

Írtam egy LinkedIn Aboutot.
Később egy másik bio kellett máshová.
Aztán jött egy új projekt, ezért átírtam valamelyiket.
Közben a másik három helyen maradt a régi.

Egy idő után több különböző verzióm létezett saját magamról az interneten és miközben én pontosan tudtam, hogyan kapcsolódnak össze, egy kívülálló ezt már nem feltétlenül látta.

Ezért most fordítva dolgozom.

Először meghatározom a közös szakmai magot. Utána döntöm el, hogyan jelenik meg az adott platformon. Így lehet más például a LinkedIn headline és a Substack About. Más célt szolgálnak. A mögöttük lévő szakmai identitás viszont ugyanaz marad.

A GEO itt válik érdekessé

Az elmúlt években megjelent egy új fogalom is:

Generative Engine Optimization, vagy GEO.

A fogalmat formalizáló 2024-es kutatás azt vizsgálta, hogyan változik a tartalmak láthatósága olyan generatív rendszerekben, amelyek több webes forrásból állítanak össze válaszokat.

Ez még fiatal és gyorsan változó terület.

Éppen ezért én óvatos lennék minden olyan ígérettel, hogy létezik egy biztos recept arra, hogyan „optimalizáljuk magunkat ChatGPT-re” vagy bármely más AI-rendszerre.

A kutatás és a keresők saját útmutatásai ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak. Amit viszont már most is érdemes megtenni:

egyértelműen írni,

eredeti tartalmat létrehozni,

hiteles forrásokat használni,

konkrét szakmai kontextust adni,

összekapcsolni a kapcsolódó tartalmainkat,

és következetesen építeni ugyanazt a szakmai témateret.

Érdekes módon ezek nagy része akkor is jó gyakorlat lenne, ha generatív keresők egyáltalán nem léteznének. :)

Nem akarok az „AI-nak írni”

Ez nálam egy fontos határ.
Nem szeretném úgy írni ezeket a cikkeket, hogy közben egy algoritmust próbálok kijátszani.

Embereknek írok.

Viszont szeretném úgy strukturálni a tudást, hogy egy ember, egy hagyományos kereső és egy AI-rendszer számára is érthető legyen.

Ezért van egyértelmű témája a cikknek. Ezért használok kérdéseket. Ezért vannak saját modellek. Ezért hivatkozom kutatásokra. Ezért kapcsolom össze a kapcsolódó cikkeket.
Ezért fontos, hogy ugyanazok a szakmai fogalmak idővel újra megjelenjenek más kontextusban is.

Nem kulcsszóhalmozásként, fontos nem SEO logikával, hanem összefüggő tudásként.

A saját Substackemmel most pontosan ezt tesztelem

Ez az egész számomra jelenleg egy élő kísérlet is. Felépítek egy tartalmi rendszert néhány egymással összefüggő szakmai terület köré.

Karrier.
Future of Work.
Professional identity.
AI és workflow.
Global workforce.
Atypical work models.

A cikkek egymásra hivatkoznak. A saját keretrendszereim visszatérnek bennük. A források ellenőrizhetők. A személyes tapasztalataim pedig kontextust adnak hozzájuk.

Kíváncsi vagyok, néhány hónap vagy egy év múlva milyen digitális kép rajzolódik ki ebből. Mert végül is talán ez a legérdekesebb része az egésznek.

Az online szakmai jelenléted valójában egy adathalmaz rólad

Próbáld ki egyszer ezt a gyakorlatot:

Keress rá a saját nevedre.
Nézd meg az első találatokat.
Aztán nyisd meg a szakmai profiljaidat úgy, mintha soha nem találkoztál volna magaddal.

És tedd fel ezt az öt kérdést:

IDENTITY
Egyértelmű, ki vagyok?

EXPERTISE
Kiderül, milyen témákhoz és problémákhoz értek?

PROOF
Van erre látható bizonyíték?

CONTEXT
Látható, hogyan gondolkodom ezekről?

CONSISTENCY
Nagyjából ugyanaz az ember rajzolódik ki mindenhol?

Ha valamelyikre nehéz válaszolni, már tudod, hol érdemes elkezdeni.

Én is ezt csinálom most. Oldalról oldalra. Cikkről cikkre. …

Mert már tudom, hogy egy következő szakmai kihívás, projekt vagy munka lehetősége már jóval korábban eldől minthogy az első személyes találkozás megtörténne.

Egy keresésben. Egy ajánlásban. Egy recruiter rendszerében. Vagy egy AI által összeállított válaszban.

Érdemes tudatosan eldönteni, milyen képhez adunk hozzá és milyen információt.

Kapcsolódó Local Notes

Problem solving.
People management.
Process improvement.
International experience.
Stakeholder management.
Systems thinking.

Csupa olyan dolog, ami jól hangzik. Aztán egyszer elkezdtem kívülről nézni ezeket a mondatokat. Ha én lennék a másik oldalon, honnan tudnám, hogy mindez igaz?

Egy CV-ben bárki leírhatja, hogy kiváló problémamegoldó. Egy LinkedIn-profilon bárki felsorolhat húsz skillt.

A kérdés számomra innentől sokkal érdekesebb lett:

Mit tudok mindabból megmutatni, amit állítok magamról?

Itt jutottam el a saját rendszerem harmadik eleméhez.

EXPERIENCE → SKILLS → PROOF → OPTIONS

Az első két Local Notes-ban az EXPERIENCE és a SKILLS oldaláról indultunk.

Most jön a PROOF.

A szakmai múltad tele van bizonyítékokkal

Amikor először elkezdtem ezen gondolkodni, a „portfolio” szó nekem is elsősorban kreatív szakmákat jelentett.

Designer. Fotós. Építész. Copywriter.

Olyan munkák, amelyeknél természetes, hogy az ember megmutatja, mit készített.

Egy pénzügyi, HR-es, operations vagy vezetői karriernél ez sokkal kevésbé magától értetődő. Pedig ott is folyamatosan készülnek bizonyítékok.

Egy folyamat, amit átalakítottál.
Egy probléma, amit megoldottál.
Egy projekt, amit végigvittél.
Egy rendszerbevezetés, amelyben szereped volt.
Egy csapat, amelyet vezettél.
Egy működés, amelyet egyszerűbbé tettél.
Egy mérhető eredmény.
Egy döntés, amelyért felelősséget vállaltál.

Ezek mind azt mutatják meg, hogyan dolgozol a gyakorlatban.
Nekem is újra kellett tanulnom így nézni a saját múltamra.

A kiválasztás is egyre inkább közelít ehhez

A LinkedIn Future of Recruiting 2025 1kutatásában a talent acquisition szakemberek 93 százaléka mondta azt, hogy a jelöltek készségeinek pontos felmérése kulcsfontosságú a jobb minőségű felvételhez.

A skills-based hiring egyik legnagyobb gyakorlati kérdése ugyanis pontosan ez:
hogyan derül ki, hogy valaki tényleg tudja azt, amit állít magáról?

A válasz egyre gyakrabban túlmutat a CV-n és a hagyományos interjún.

Skills assessment.
Problémamegoldó feladat.
Szimuláció.
Work sample.
Case.
Konkrét korábbi eredmény.
A logika egyszerű.

Minél közelebb kerülünk ahhoz, hogy valakit valódi munkához hasonló helyzetben lássunk, annál több információnk lesz arról, hogyan használja a tudását.

Ez a jelölt oldaláról nézve is fontos változás.

Érdemes felkészülni arra, hogy a „mit tudsz?” kérdés után egyre gyakrabban jön majd a következő:

Mutasd meg.

Én sokáig eredményeket írtam. Ma már bizonyítékokat keresek.

A kettő között van egy apró, de fontos különbség. Tegyük fel, hogy ezt írom:

Improved an international reconciliation process.

Ez már egy fokkal jobb, mint annyi, hogy process improvement, de még mindig sok kérdés marad.

• Mi volt a probléma?

• Mekkora rendszerben történt?

• Mi volt benne az én szerepem?

• Mit változtattam?

• Kikkel dolgoztam együtt?

• Mi lett az eredménye?

• Mit tanultam belőle?

Amikor ezeket hozzáadom, ugyanabból az egy sorból lassan kialakul egy szakmai történet és ez már használható több helyen is.

Lehet belőle egy CV-bullet.
Egy LinkedIn-poszt.
Egy interjúválasz.
Egy case study.
Egy freelancer proposal része.
Egy portfólióelem.
Vagy akár egy saját módszertan kiindulópontja.

Egyetlen szakmai tapasztalatból többféle proof asset készülhet.

Ez nekem az egyik legfontosabb felismerés lett.

Nem kell bizalmas vállalati adatokat megmutatnod

Ez az egyik első kérdés, ami jogosan felmerülhet. Egy korábbi munkáltató projektje nem a saját marketinganyagunk. Rengeteg részlet bizalmas.
(Pénzügyi adatok. Ügyféladatok. Belső folyamatok. Rendszerek. Szerződések. Emberek.)
Ezeket természetesen védeni kell.

A szakmai bizonyíték viszont nem feltétlenül azt jelenti, hogy feltöltjük az egykori prezentációt az internetre.
Lehet anonimizált case study.
Lehet a probléma és a megoldási logika bemutatása.
Lehet folyamatábra saját adatok nélkül.
Lehet egy módszertan, amelyet a tapasztalatból fejlesztettél ki.
Lehet eredmény nagyságrenddel vagy aránnyal, amennyiben ezt jogszerűen és hitelesen megteheted.
Lehet egy saját elemzés arról, hogyan közelítenél meg ma egy hasonló problémát.

A bizonyíték lényege nem a vállalati dokumentum.
A gondolkodásod válik láthatóvá.

PROOF nem egyenlő portfólióval

Szerintem itt érdemes kicsit kiszélesíteni a fogalmat. Amikor azt mondom, PROOF, többféle bizonyítékra gondolok.

RESULT: Valamilyen eredmény, amelyhez bizonyíthatóan hozzájárultál.

PROJECT: Egy konkrét munka vagy probléma, amelyet végig tudsz vezetni a kiindulóponttól az eredményig.

CASE: Egy rövid, strukturált történet arról, hogyan gondolkodtál és mit csináltál.

WORK SAMPLE: Valami, amit ténylegesen elkészítettél, vagy egy anonimizált, saját készítésű változata.

REFERENCE: Más ember hiteles visszajelzése arról, hogyan dolgoztál.

METHOD: Egy rendszer vagy módszer, amely megmutatja, hogyan közelítesz egy visszatérő problémához.

PUBLIC THINKING: Cikkek, elemzések, szakmai posztok vagy más nyilvános tartalmak, amelyekből láthatóvá válik, hogyan gondolkodsz a saját területedről.

És itt történt nálam valami érdekes.

Rájöttem, hogy amit most építek, maga is PROOF

Ezek a Local Notes-cikkek is azok.

Amikor leírom, hogyan gondolkodom a karrierről, rendszerekről, nemzetközi munkáról vagy a Future of Work változásairól, közben megmutatom azt is, hogyan dolgozom fel egy problémát.

Van egy saját tapasztalatom. Utánanézek. Összekapcsolom kutatásokkal. Rendszerezem. Készítek belőle egy használható modellt. Majd nyilvánosan vállalom a gondolatot.
Ez már nem egy CV-ben szereplő mondat arról, hogy: systems thinking.
Ez maga a systems thinking működés közben.

És számomra pontosan ez a különbség a skill és a proof között.

EXPERIENCE → SKILLS → PROOF

Vegyünk egy nagyon egyszerű példát.

EXPERIENCE

Öt évig vezettél egy csapatot.

↓

SKILL

People management.

↓

Ez még mindig nagyon általános. Boncolgassuk tovább.

PROOF

Vezettél egy 16 fős csapatot.
Átalakítottad a működés egy részét.
Új kollégákat tanítottál be.
Kezeltél teljesítményproblémákat.
Részt vettél szervezeti változásban.
Volt mérhető eredmény.
Tudsz mesélni egy konkrét vezetői döntésről és annak következményéről.

Most már egészen mást látunk. A skill ugyanaz maradt. A szakmai értéke viszont sokkal érthetőbb lett.

Én ma Proof Libraryt építenék

Ha újrakezdeném a saját karrierem rendszerezését, már az első naptól gyűjteném ezeket. Nem csak akkor, amikor állást keresek.
Folyamatosan. Egy egyszerű dokumentumban.

Minden fontosabb projektnél felírnám:

Mi volt a helyzet?
Mi volt a probléma?
Mi volt az én szerepem?
Mit csináltam?
Mi változott?
Mi lett az eredmény?
Mit bizonyít ez rólam?

Az utolsó kérdés különösen fontos, mert ugyanaz a projekt több dolgot is bizonyíthat.

Leadershipet.
Problem solvingot.
Stakeholder managementet.
Nemzetközi együttműködést.
Process improvementet.
Change managementet.
A projekt egyszer megtörtént.
A belőle létrehozható szakmai bizonyítékot viszont évekkel később is használhatod.

A szakmai láthatóság itt kezd érdekes lenni

Sokáig úgy gondoltam a szakmai láthatóságra, mint valamire, amihez rendszeresen posztolni kell. Ma már másképp látom.

A láthatóság számomra elsősorban azt jelenti, hogy elérhetővé teszem azokat a jeleket, amelyekből mások megérthetik, miben vagyok jó.

Ez lehet egy LinkedIn-profil. Egy case study. Egy saját weboldal. Egy szakmai cikk. Egy projekt. Egy prezentáció. Egy módszertan. Egy nyilvános szakmai hozzászólás. Egy ajánlás. Ezek együtt lassan létrehoznak valamit, amit egy CV önmagában nehezen tud:

kontextust adnak a szakmai identitásodhoz.

És ez egyre fontosabb lesz egy olyan munkaerőpiacon, ahol emberek mellett keresők, platformok és AI-rendszerek is próbálják értelmezni, kihez milyen tudás kapcsolódik.

Erről még külön fogok írni.

A következő lehetőségedhez lehet, hogy már most megvan a bizonyítékod

Csak még nem néztél rá így.

Vegyél elő egy projektet az elmúlt néhány évből.
Ne a munkaköröd nevét. Egy valódi helyzetet. Aztán válaszolj erre a hét kérdésre:

Mi volt a helyzet?
Mi volt a probléma?
Mi volt az én szerepem?
Mit csináltam?
Mi változott?
Mi lett az eredmény?
Mit bizonyít ez rólam?

Ez az első elem a saját Proof Library-dben.

Ha van tíz ilyen történeted, már egészen más alapanyagból írsz CV-t, LinkedIn-profilt vagy pályázatot és valószínűleg magadat is másképp fogsz látni utána.

Nálam legalábbis ez történt.

A következő kérdés pedig már adja magát:

Ha láthatóvá tettem, mit tudok, ki és hogyan fogja ezt megtalálni?

Innen folytatjuk. ;)

Kapcsolódó Local Notes

Első ránézésre ez egy komoly szakmai előny.

És az is.

Csakhogy amikor elkezdtem újragondolni, merre szeretnék továbbmenni, rájöttem valamire, ami elsőre kifejezetten kényelmetlen volt:

a tapasztalat önmagában még nem mondja meg, mennyit ér ma a piacon.

Lehet valakinek 5, 10 vagy 20 év tapasztalata. A következő lehetőség szempontjából az lesz igazán érdekes, hogy ebből mi használható ma, mi vihető tovább egy új környezetbe, és mit tud belőle láthatóvá tenni.

Nálam itt kezdődött el a valódi karrier-újratervezés.

Az évek száma könnyen félrevezet

A CV-k egyik legalapvetőbb logikája az idő.

2010–2013.

2013–2019.

2019–2023.

Egymás alatt sorakoznak a munkahelyek és a pozíciók, mellettük pedig szépen növekszik a tapasztalati évek száma.

Csakhogy két ember azonos tíz év alatt egészen különböző szakmai értéket építhet fel.

Az egyik tíz éven keresztül nagyjából ugyanazokat a feladatokat végzi ugyanabban a rendszerben.

A másik új folyamatokat tanul, projekteket visz, technológiát vált, új piacokkal dolgozik, embereket vezet, problémákat old meg, új felelősségeket vállal, és közben folyamatosan alakítja a tudását.

Mindkettő mellett ott állhat a CV-ben: 10+ years of experience.

A mögötte lévő tartalom mégis teljesen más.

Ezért ma már a saját és mások szakmai múltjára sem a ledolgozott évek sorozataként nézek. Inkább azt keresem benne:

Mi halmozódott fel közben?

Az én 15 évem sem egyetlen „15 éves tapasztalat”

Sokáig egyszerűen pénzügyi szakmai múltnak tekintettem.
Accounts receivable. Cash management. Financial control. Team leadership.

Ezek valóban részei.

Amikor viszont elkezdtem szétszedni, sok más dolgot is találtam mögöttük.

Nemzetközi működés.
EMEA, LATAM, India és UK környezet.
People management.
Folyamatfejlesztés.
Rendszerbevezetés.
Reconciliation.
Stakeholder management.
Cross-functional együttműködés.
Problémamegoldás több országot és csapatot érintő helyzetekben.

És volt valami még érdekesebb.

Az évek során egyre kevésbé maga a tranzakció érdekelt, és egyre inkább az, hogyan működik mögötte a rendszer.

Hol akad el?
Miért akad el?
Hogyan lehetne egyszerűbb?
Mit lehet automatizálni?
Hogyan dolgoznak együtt benne az emberek?
Hogyan változik mindez országonként?

Ez a fajta gondolkodás sokkal többet mondott arról, merre érdemes továbbépítenem a karrieremet, mint bármelyik korábbi job title.

A piac közben szintén változik

Az OECD Skills Outlook 20251 egyik fontos üzenete, hogy a készség igények gyorsabban változnak, mint korábban, ezért a lifelong learning és a naprakész munkaerőpiaci információ egyre fontosabb az alkalmazkodáshoz.

Az OECD kifejezetten a skills-first approach szélesebb alkalmazását javasolja a munkaerőpiacon: a készségek jobb felismerését, értékelését és hordozhatóságát azért, hogy könnyebb legyen a szakmai mobilitás és jobban használjuk a már meglévő tudást.

Ez egy fontos irány.

Közben érdemes reálisan nézni rá.

A munkáltatók továbbra is használják a diplomát, a munkakört, a korábbi munkahelyet és a tapasztalati éveket szűrőként. A skills-first hiring terjedése nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra eltűnik minden korábbi kiválasztási logika.

Karrierépítőként viszont már most érdemes egy lépéssel tovább mennünk.

A „hány év tapasztalatom van?” kérdés mellé feltenni azt is: „milyen használható érték halmozódott fel ezalatt?”

A tapasztalatot át kell fordítani

Mire?

Itt kapcsolódik össze számomra az előző Local Notes-ban bemutatott négy lépés:

EXPERIENCE → SKILLS → PROOF → OPTIONS

Az első cikkben végigmentünk a teljes rendszeren.
Most maradjunk az első nyílnál.

EXPERIENCE → SKILLS

Ez az a “átfordítás”, amit szerintem rengetegen kihagynak.

Van például tíz év customer service tapasztalatod.

Mit jelent ez?

Lehet mögötte: konfliktuskezelés, ügyfélkommunikáció, problémamegoldás, CRM-rendszerek használata, eszkalációkezelés, folyamatkövetés, adatkezelés, minőségbiztosítás, stakeholder communication.

Ezek már egészen más keresési lehetőségeket nyitnak.

Ugyanez igaz egy adminisztratív, pénzügyi, HR-es, kereskedelmi vagy vezetői múltra is.

A pozíciót elkezdjük képességekre bontani.

De még a skill-lista sem elég

Amikor ezt először csináltam a saját karrieremmel, én is elkezdtem készségeket gyűjteni.

Problem solving.
Leadership.
Communication.
Process improvement.
Stakeholder management.

Nagyon jól hangzott. Közben meg valójában alig mondott valamit.

Miért? Mert ezeket több millió másik ember is felírhatja a LinkedIn-profiljára.

Ekkor jött a következő felismerés.

A skill értékét a kontextus teszi érdekessé.

Nem egyszerűen: process improvement
Pontosabban: több országot érintő pénzügyi folyamat átalakítása nemzetközi vállalati környezetben.

vagy

Nem egyszerűen: leadership
Pontosabban: 16 fős csapat vezetése több funkciót és piacot érintő működésben.

Ugyanez igaz a problem solvingra is. Mutass meg egy konkrét helyzetet, ahol volt egy probléma, volt benne felelősséged, döntést hoztál, és annak lett valamilyen eredménye, már sokkal többet mutat rólad, mint maga a skill megnevezése.

Így kezd kirajzolódni valami, ami ugyanazt a készséget egészen másképp pozícionálja a kiválasztás során.

A régi tapasztalat sem feltétlenül régi tudás

Ezt különösen fontosnak érzem a karrierpályaív közepén.

Könnyű körülnézni a munkaerőpiacon, meglátni az AI-t, az automatizálást, az új digitális szerepeket és azt érezni: amit én tudok, az már régi, elavult, kevés.

Én is találkoztam ezzel az érzéssel.

Aztán elkezdtem különválasztani a két dolgot.

1. Van tudás, amely valóban elavul.

   Egy régi rendszer.

   Egy megszűnt folyamat.

   Egy technológia, amit már senki nem használ.

2. Van tapasztalat, amelynek a környezete változott meg, miközben a mögötte lévő képesség továbbra is értékes.

Egy régi rendszer használata lehet elavult tudás.

Az a képesség viszont, hogy gyorsan megértek egy összetett rendszert, felismerem benne a hibát és megtanulok egy újat, nagyon is aktuális, naprakész készség.

Ez óriási különbség.

Az OECD 2025-ös Skills Outlookja is hangsúlyozza az adaptív problémamegoldás jelentőségét, valamint azt, hogy a gyorsan változó készségigények mellett a folyamatos tanulás válik a munkaerőpiaci alkalmazkodás egyik kulcsává.

Így a hasznosabb kérdés számomra ma már ez:
Mi van a tapasztalatomban, ami még mindig működik?

Én ma három részre bontanám a szakmai múltamat

Ha most kellene újra végigmennem azon a folyamaton, amin az elmúlt években végigmentem, három kategóriát készítenék.

KEEP: Ami ma is érték.

Tapasztalat, tudás, szakmai kontextus, emberi készség, problémamegoldási rutin.
Ezt megtartom és tudatosan továbbviszem.

UPDATE: Ami továbbra is értékes, de frissítésre szorul.

Lehet egy szakmai terület, amelyhez új technológia érkezett.
Egy folyamat, amelyet ma már automatizálnak.
Egy tudás, amelyhez AI literacy kell.
Ezt megtartom és frissítem.

LEAVE: Ami már nem szolgálja azt, amerre tartok.

Lehet elavult tudás.
Lehet egy feladat, amelyhez már nem akarok visszatérni.
Lehet olyan szakmai identitás is, amelyhez egyszerűen túl sokáig ragaszkodtam.
Ezt elengedhetem.

Ez a három kategória nekem sokkal használhatóbb, mint az, hogy hány év van összesen a CV-mben.

KEEP → UPDATE → LEAVE

A múltam így már nem egy nagy csomag, amit változatlanul tovább kell vinnem.
Elkezdhetem tudatosan kiválasztani belőle azt, amiből a következő szakaszt építem.

A 15 év akkor válik értékké, amikor tudod, mit kezdj vele

Ma már ezért egészen mást látok a saját tizenöt évemben. Nem egyetlen szakmát vagy eszköztárat.

Vannak benne tapasztalatok, amelyeket továbbviszek.
Vannak készségek, amelyeket új környezetben használok.
Vannak dolgok, amelyeket frissítek.
És vannak olyanok is, amelyeket nyugodtan ott hagyhatok.

Ebből kezd kialakulni az a szakmai kombináció, amely már a következő éveimről szól.

Talán ezért fogalmazom ma így:

„A tapasztalat nem attól lesz értékes, hogy mennyi ideig foglalkoztál vele. Attól válik igazán használhatóvá, hogy felismered, mi van benne, mi aktuális belőle, és hová tudod továbbfejleszteni.”

Ha van mögötted 5, 10, 15 vagy 25 év, CV-frissítés helyett érdemes kipróbálni valami mást:

Vegyél elő egy üres lapot.
Írd fel rá az elmúlt éveid fontosabb munkáit, projektjeit, problémáit és eredményeit.
Aztán kezdd el melléjük írni:

KEEP

UPDATE

LEAVE

Lehet, hogy egészen más szakmai profil rajzolódik ki előtted, mint ami jelenleg a CV-d tetején szerepel.

Nálam pontosan ez történt. És innen már sokkal könnyebb volt feltenni a következő kérdést: Mit tudok mindebből megmutatni?

Ez lesz a PROOF.

Innen folytatom legközelebb.

Több mint tizenöt év vállalati tapasztalat után voltak pozícióim, felelősségi köreim, vezetői tapasztalatom, nemzetközi projektjeim. Papíron egész jól el lehetett mondani, mit csináltam.

Amikor viszont elkezdtem azon gondolkodni, mi legyen mindebből a következő tíz évben, rájöttem, hogy a munkaköreim neve meglepően keveset segít.

El kellett kezdenem szétszedni a saját szakmai múltamat.

Milyen problémákat oldottam meg?
Miben lettem igazán jó?
Mi az, amit egy teljesen más környezetbe is magammal tudok vinni?
Melyik tapasztalatom értékes nemzetközi szinten is?
Mit kell még megtanulnom?

És főleg:

Mi minden lehet abból, ami már most a kezemben van?

Nekem ennek a kibogozása nagyjából három évbe telt.

Közben tanultam, próbálkoztam, újraterveztem, elindultam olyan irányokba is, amelyekről később kiderült, hogy nem nekem valók. Azonban lassan elkezdett kirajzolódni egy rendszer.

Ma már egészen máshogy gondolkodom a karrierről, mint három évvel ezelőtt és közben maga a munkaerőpiac is ebbe az irányba mozdult.

A munkaköröd csak egy része annak, amit tudsz

A World Economic Forum Future of Jobs Report 20251 kutatásában több mint ezer munkáltató vett részt, amelyek összesen több mint 14 millió munkavállalót képviseltek. A válaszadók arra számítanak, hogy 2030-ig a jelenlegi állások 22 százalékát érinti az újonnan létrejövő és megszűnő munkakörökből álló átrendeződés. A munkában szükséges készségek közel 40 százaléka várhatóan változni fog.

A technológiai tudás gyorsan felértékelődik, mellette pedig olyan emberi készségek maradnak meghatározók, mint a kreatív gondolkodás, a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség és az együttműködés.

Ez azért érdekes számomra, mert pontosan ezt láttam, amikor elkezdtem elemeire bontani a saját szakmai múltamat.

Ha csak a korábbi pozícióimat néztem, pénzügyi területről érkeztem.

Ha azt néztem, hogy valójában mit csináltam tizenöt év alatt, egészen más kép rajzolódott ki.

Nemzetközi csapatokkal dolgoztam. Embereket vezettem. Folyamatokat alakítottam át. Több országot érintő problémákat oldottam meg. Rendszerbevezetésekben vettem részt. Ügyfelekkel, partnerekkel egyeztettem. Működési modelleket egyszerűsítettem. Különböző kultúrák és szervezeti rendszerek között tanultam meg dolgozni.

A pozícióim neve ennek csak egy részét mesélte el.

És szerintem itt kezdődik az egyik legfontosabb különbség.

A munkaköröd azt mondja el, mit csinálsz most.
A karriered szempontjából az is számít, mit tudsz ebből továbbvinni.

A munkaerőpiac is egyre inkább azt keresi, mit tudsz

A LinkedIn 2025-ös recruiting kutatásában2 a talent acquisition szakemberek 93 százaléka fontosnak tartotta a jelöltek készségeinek pontos felmérését a jobb felvételi döntésekhez.

A LinkedIn saját platformadatai szerint azok a vállalatok, amelyek nagyobb arányban alkalmaztak skills-based keresést, 12 százalékkal nagyobb valószínűséggel értek el általuk minőséginek tekintett felvételt.

Ettől még a diploma, a szakmai múlt és a korábbi munkakörök természetesen nem tűnnek el.

Viszont egyre fontosabbá válik egy másik réteg:

mit tudsz ténylegesen csinálni azzal a tapasztalattal, amit megszereztél?

Ez pedig egészen más kérdés, mint az, hogy mi volt az utolsó munkaköröd.

Én is rossz kérdéssel kezdtem

Amikor elkezdtem újragondolni a saját karrieremet, én is azt kérdeztem:

Mi legyen a következő munkám?

Ma már máshonnan indulnék.

Először azt nézném meg:

Hol tartok most?
Mit tudok?
Milyen problémákat tudok megoldani?
Milyen tapasztalatokat tudok átvinni egy másik területre?
Mi az, amit bizonyítani is tudok?
Mi hiányzik még ahhoz, amerre menni szeretnék?
És milyen különböző lehetőségek építhetők mindebből?

Ez a gondolkodás idővel nálam egy nagyon egyszerű rendszerbe rendeződött:

EXPERIENCE • Mi történt veled eddig szakmailag?

Nemcsak a munkaköreid érdekesek. Projektek, problémák, döntések, kudarcok, felelősségek és olyan helyzetek is ide tartoznak, amelyekből megtanultál valamit.

SKILLS • Mi az, amit ezekből ténylegesen megtanultál?

Ezek közül mi az, ami egy másik munkakörben, iparágban, országban vagy munkamodellben is értékes?

PROOF • Mit tudsz ebből megmutatni?

Egy eredményt. Projektet. Esettanulmányt. Portfóliót. Referenciát. Módszertant. Valamit, ami több annál, hogy leírod a CV-dben: „jó problémamegoldó készség”.

OPTIONS • Mi minden építhető ezekből?

Itt kezd igazán érdekessé válni a karrier.

Ugyanabból a szakmai múltból több jövő is következhet

A saját esetemben is ezt kellett felismernem.

A tizenöt év vállalati tapasztalatom egyenes folytatása egy következő vállalati pozíció lehetett volna.
Ugyanebből az alapból viszont el lehet indulni nemzetközi irányba is.

Lehet új specializációt építeni.
Lehet projektalapú munkát vállalni.
Lehet saját módszertant kialakítani.
Lehet szolgáltatást építeni.
Lehet tudásterméket létrehozni.
És lehet ezekből idővel egészen saját kombinációt kialakítani.

Nem kell mindegyiket megvalósítani.

A lehetőségeink feltérképezése még nem döntés. Éppen ez adja meg azt a szabadságot, hogy utána tudatosabban válasszunk.

A következő állás helyett több lehetséges út

Erre használják egyre gyakrabban az optionality fogalmát is.
Számomra ez lett az egyik legfontosabb karrierstratégiai gondolat:

úgy építeni a szakmai értékünket, hogy egy változás esetén több irányba tudjunk továbbmenni.

Az OECD 2025-ös Employment Outlook3 jelentése külön foglalkozik a munkahelyi mobilitás jelentőségével, különösen a karrier középső és későbbi szakaszaiban. A változó készség igényeket, a képzést, a karriertámogatást és a mobilitást egymással összefüggő kérdésként kezeli.

Ez azért is fontos, mert a karriertervezést hajlamosak vagyunk valamilyen probléma megoldásához kötni. Pl.:

• Elvesztettem az állásomat.

• Elegem lett a munkámból.

• Nem vesznek fel sehova.

• Váltanom kell.

Pedig a legjobb pillanat a lehetőségek építésére sokszor jóval korábban van.

Amikor még van időnk tanulni. Kipróbálni valamit kis léptékben. Megmutatni egy projektet. Kapcsolatokat építeni. Új eszközöket megtanulni. Nemzetközi irányba nyitni.

Vagy egyszerűen megérteni, hogy a meglévő tapasztalatunk többféle környezetben használható, mint ahogy azt eddig gondoltuk.

Nem kell mindent elölről kezdeni

Ez nekem személyesen is fontos felismerés volt.

Amikor az ember körül minden az AI-ról, automatizálásról, digitális készségekről és új szakmákról szól, könnyű arra jutni, hogy az eddigi tudása lassan kevés lesz.

Én is elkezdtem új dolgokat tanulni. Sőt, azóta is folyamatosan tanulok.

Közben rájöttem, hogy a tizenöt év tapasztalatát nem szeretném lecserélni valami újra. Egy most jól csengő titulusra, amit idővel majd megint felvált valami más.

A meglévő tudásomra szeretnék építeni.

A szakmai kontextusra. A problémamegoldásra. A nemzetközi tapasztalatra. A folyamatok megértésére. Az emberekkel való munkára. Arra a képességre, hogy egy bonyolult helyzetből valamilyen működő rendszert rakjak össze. Aztán majd ezekhez épülnek hozzá az új készségek.

Az ILO 2026-os, lifelong learninggel és a jövő készségeivel foglalkozó jelentése4 is folyamatos alkalmazkodásként jellemzi ezt. A digitális, zöld és demográfiai átalakulás újra és újra változtatja a szükséges készségeket, ezért a tanulás egyre kevésbé zárul le egy diploma vagy képzés megszerzésével.

Talán ezért gondolom ma már úgy, hogy a karrierváltás sok esetben újradefiniálás.

Annak újragondolása, hogy mit viszünk tovább abból, amit már tudunk, mit építünk hozzá, és mire használjuk mindezt a következő szakaszban.

Nekem három évig tartott

Három évvel ezelőtt még nem volt előttem ez a rendszer.

Kerestem az irányokat. Tanultam. Próbáltam megérteni, hogyan kapcsolódik egymáshoz a korábbi tapasztalatom, az új érdeklődési területeim, a nemzetközi munka, a változó munkamodellek és mindaz, amit még szeretnék felépíteni.

Voltak zsákutcák is. Meg összeomlások, nem is egyszer. :)

Így utólag persze megszépül, de tényleg nem érzem elvesztegetett időnek. Éppen ezekből a pofonokból és az utánuk következő felismerésekből kezdett kialakulni egy saját módszertan.

És talán ez az egyik oka annak is, amiért erről írok.

Ha nekem három év kellett ahhoz, hogy ezt a saját karrieremben kibogozzam, szeretném úgy rendszerezni, hogy másnak ne kelljen ugyanazokat a köröket végigjárnia.

Egy év alatt rengeteg mindent fel lehet építeni, ha már az elején jobb kérdéseket teszünk fel.

Ha jó eszközökhöz nyúlunk.

Ha van egy sorvezetőnk, amely mentén lépésről lépésre, magabiztosabban haladhatunk.

Sokat segít, ha reálisan látjuk, hol tartunk most. Ha tisztán kirajzolódik, mit tudunk, mit érdemes még megtanulnunk, és közben azt is figyeljük, mi történik körülöttünk a világban.

Így egyre könnyebb észrevenni a megnyíló lehetőségeket, és azt is, merre érdemes továbbmozdulni.

Nálam ebből született meg később az ötlépéses Career Navigator gondolkodása is.

01 Hol vagy most?
02 Merre tartasz?
03 Mi van a kezedben?
04 Hogyan jutsz el oda?
05 Mi minden lehet abból?

Ezért ma már nem azzal kezdeném a saját karriertervezésemet, hogy megnyitom az állásportált.

Előbb feltennék magamnak egy másik kérdést:

Mi van már most a kezemben, és mi minden lehetne belőle?

Lehet, hogy a válasz végül egy új állás lesz.

Lehet egy új szakmai irány.

Egy nemzetközi lehetőség.

Egy projekt.

Egy saját szolgáltatás.

Vagy valami, aminek ma még nincs is neve.

A lényeg számomra az, hogy legyen miből választani.

És talán innen érdemes elkezdeni karriert építeni.

Források

Amikor először kezdett érdekelni a helyfüggetlen munka, én is elsősorban a különböző helyszíneket és az utazást láttam benne.

Dolgozhatok otthonról. Egy másik városból. Egy másik országból. Akár utazás közben is.

A digitális nomád életmód köré kialakult egy nagyon jellegzetes kép: laptop, kávé, co-working, tengerpart, Bali.

Aztán találkoztam ennek a tökéletes ellentétével.

Észak-Skandinávia. Tél. Hó. Mínusz húsz fok. Egy apró, hálózattól részben vagy teljesen független kabin valahol messze a várostól.

És hirtelen sokkal érdekesebb lett a kérdés.

Ha kivesszük a várost, az irodát és a megszokott infrastruktúrát a képletből, mi kell ahhoz, hogy a munkánk továbbra is működjön?

🎧 A cikkhez: SIGNAL 001 · Silent Code

A „bárhonnan” mögött mindig van egy rendszer

A remote work szabadságáról könnyű úgy beszélni, mintha csak egy laptopra és Wi-Fi-re lenne szükség. Pedig már ez a két dolog is egy egész láthatatlan infrastruktúrán ül.

Áram kell.
Megbízható internet.
Megfelelő hőmérséklet.
Biztonságos hely.
Eszközök.
Adatokhoz és rendszerekhez való hozzáférés.

És minél távolabb kerülünk a megszokott városi környezettől, annál láthatóbbá válik mindaz, amit egyébként természetesnek veszünk.

Pont ezért érdekes számomra az off-grid élet és a remote work találkozása.

A technológia ugyanis elkezdte kitolni annak a határát, hogy hol lehet egyáltalán digitális munkát végezni.

A műholdas internet ennek az egyik látványos példája. A Starlink jelenleg Norvégiában is kínál otthoni és roaming szolgáltatást; utóbbit kifejezetten utazáshoz, nomád használathoz és útközbeni munkához pozícionálja. A norvég csomagok között jelenleg 100 és 200 Mbps-os opciók is szerepelnek, a Max szolgáltatásnál pedig a cég 400+ Mbps maximális elérhető sebességet jelez, azzal a fontos megjegyzéssel, hogy ez nem garantált teljesítmény.

Vagyis technológiai értelemben egyre kevésbé különleges az, hogy valaki olyan helyről kapcsolódjon a munkájához, ahol korábban maga az internetkapcsolat jelentette volna a legnagyobb akadályt.

De ettől még nem lett helyfüggetlen a munkája.

Csak az internete.

Itt kezdett számomra érdekessé válni a kérdés

Mert ugyanez igaz a saját karrierünkre is.

Lehet Starlinked, laptopod és akkumulátorod egy havas kabinban.

Ha minden meetinged budapesti idő szerint reggel nyolckor kezdődik, egész nap elérhetőnek kell lenned, kizárólag egy országban alkalmazhatnak, csak a céges irodából hozzáférhető rendszerrel tudsz dolgozni, vagy a bevételed egyetlen helyhez kötött munkáltatótól függ, akkor a munkád továbbra sem igazán mobilis.

A helyfüggetlenség ezért szerintem sokkal kevésbé földrajzi kérdés, mint amilyennek elsőre látszik.

Rendszerkérdés.

És ezt saját magamon is érzem.

Ahogy egyre inkább nemzetközi irányban gondolkodom a saját munkámról és a projektjeimről, egyre kevésbé az a kérdés számomra, hogy honnan szeretnék dolgozni.

Sokkal inkább az:

hogyan kell felépítenem a munkámat ahhoz, hogy több helyről is működhessen?

Ez egészen más kérdés.

A remote munkavégzés öt rétege

Ha szétszedem a rendszert, nálam jelenleg öt réteg rajzolódik ki.

1. PLACE · Hely

Hol tudom fizikailag végezni a munkát?

Otthon? Irodában? Másik városból? Másik országból? Utazás közben?

Ez a leglátványosabb réteg, ezért általában itt kezdjük.

Pedig ez csak a felszín.

2. INFRASTRUCTURE · Infrastruktúra

Mi kell ahhoz, hogy azon a helyen működni tudjak?

Internet. Energia. Eszközök. Biztonság. Megfelelő munkakörnyezet.

Az Európai Bizottság vidéki és távoli területekről szóló broadband programjai is abból indulnak ki, hogy a megfelelő digitális infrastruktúra alapfeltétele annak, hogy az ott élők hozzáférjenek a digitális gazdaság lehetőségeihez.

3. WORK SYSTEM · Munkarendszer

Hogyan dolgozom?
Mennyire függ a munkám a folyamatos jelenléttől?
Lehet aszinkron?
Hozzáférek távolról mindenhez?
Eredményhez vagy jelenléthez kötjük a munkát?

Ez az a réteg, ahol a remote work-ből valóban más munkamodell kezdhet kialakulni.

4. INCOME · Bevétel

Honnan érkezik a pénz?
Egyetlen munkáltatótól?
Több ügyféltől?
Projektből?
Digitális termékből?

Eladható tudásból vagy más olyan forrásból, amelynek értéke nincs közvetlenül összekötve azzal, hogy éppen hol ülök?

5. FREEDOM · Mozgástér

És csak ezután érkezünk el ahhoz, amit az elején kerestünk.

A választás lehetőségéhez.

Nem feltétlenül ahhoz, hogy holnap Lappföldre költözzünk.
Ahhoz, hogy több valódi opciónk legyen arra, hogyan és hol szeretnénk dolgozni és élni.

A mínusz húsz fokos kabin ebben a rendszerben már több egy egzotikus történetnél.

Egyfajta stresszteszt.

Mi történik a munkánkkal, ha elkezdjük egyenként kivenni mögüle mindazt, amit természetesnek veszünk?

Az irodát.
A várost.
A stabil internetet.
A folyamatos elérhetőséget.
Akár a helyhez kötött bevételt is.

Minél több elemet veszünk ki, annál jobban látszik, mitől függ valójában a munkánk, és mekkora mozgásteret építettünk magunknak.

És mi köze ennek a csendhez?

Innen született a Silent Code is.
Az eredeti gondolatban engem nagyon megfogott a kontraszt.

Kívül szinte semmi.
Hó. Hideg. Sötétség. Csend.
Belül pedig működik egy teljes digitális világ.

Adatok mennek keresztül műholdakon. Emberek dolgoznak együtt több országból. Rendszerek futnak. Egy laptopról elérhetővé válik valami, amihez néhány évtizeddel korábban egy egész iroda infrastruktúrájára lett volna szükség.

A csend ezért itt számomra nem wellness és nem elvonulás. Hanem annak a jele, hogy a munka körüli rendszer egy része láthatatlanná vált. És talán ez az egész történetben a legérdekesebb.

A jövő helyfüggetlen munkája lehet, hogy kevésbé fog arról szólni, milyen messzire tudunk elutazni a laptopunkkal. Sokkal inkább arról, hogy mennyire hordozható az a rendszer, amit a munkánk körét tudunk építeni.

Én legalábbis most már ezt keresem.

“Nem egy helyet, ahonnan bármit meg lehet csinálni.
Hanem egy olyan munkarendszert, amely többféle helyen is működni tud.

Hol dolgozott.
Mit tanult.
Milyen pozíciói voltak.
Milyen eredményeket ért el.

Ezek fontos dolgok.

De szerintem ritkán mesélik el azt, ami igazán érdekes.

Azt, hogyan gondolkodik valaki.

Hiszem, hogy sokkal többet elárul rólunk az, milyen kérdéseket teszünk fel, mint az, milyen válaszokat tudunk adni.

Engem mindig jobban érdekelt megérteni valamit, mint egyszerűen megoldani.

Ha találkozom egy folyamattal, kíváncsi leszek, miért működik úgy, ahogy működik.

Ha megismerek egy új technológiát, nem elsősorban az érdekel, mit tud, hanem hogy hogyan változtatja meg az emberek munkáját.

Ha egy problémával találkozom, ösztönösen a mögötte lévő rendszert kezdem keresni.

Nem azért, mert mindenre új megoldást szeretnék találni.

Hanem mert szeretem megérteni, hogyan kapcsolódnak össze a dolgok.

Ha valaki végignézi az eddigi szakmai utamat, talán elsőre nem is lát benne egy egyenes vonalat.

Több mint egy évtizedet töltöttem multinacionális pénzügyi környezetben, majd tudatosan a humánerőforrás, a nemzetközi foglalkoztatás, az automatizáció és a munka jövőjének világa felé fordultam.

Sokan ezt pályamódosításnak látják.

Én sose így gondoltam erre.

Sokkal inkább egy természetes folytatásnak élem meg, ahol még mindig ugyanaz a kíváncsiság vezet, mint ami eddig elhozott.
Más nézőpontból. Más eszközökkel. Új kérdésekkel.

A pénzügy.
A Shared Services.
A HR.
Az automatizáció.
Az AI.
A tartalomkészítés.
A zene.
A közösségépítés.

Első pillantásra ezek valóban távoli világoknak tűnnek.

Én nem különálló területeket látok bennük, hanem
ugyanannak a történetnek a különböző fejezeteit.

Mindegyik ugyanarra tanított.

Hogyan dolgoznak együtt emberek.
Hogyan működnek rendszerek.
Hogyan lehet a bonyolult dolgokat érthetőbbé tenni.
És hogyan lehet különböző területek között kapcsolatot teremteni.

Visszanézve azt hiszem, nem különböző karriereket építettem.

Sokkal inkább ugyanazt a világot tanultam meg egyre több nézőpontból látni.

Sosem az érdekelt, hogy egyetlen terület szakértője legyek. Sokkal inkább az, hogy megértsem, hogyan kapcsolódnak össze a különböző világok.

Talán ezért érzem úgy, hogy ugyanazok a mintázatok újra és újra megjelennek.

Más embereknél.

Más szervezetekben.

Más problémákban.

Mégis ismerősek.

Ritkán elégszem meg az első megoldással.

Nem azért, mert mindenáron újat szeretnék alkotni.

Hanem mert hiszem, hogy a legtöbb jó megoldás a felszín alatt rejtőzik.

Ezért szeretek kérdezni, utánajárni és megérteni.

Majd addig finomítani egy ötletet, amíg abból egy valóban működő megoldás nem születik.

A tanulás számomra nem egy lezárt időszak.

Hanem egy működésmód.

Ezért ültem vissza az egyetemre.

Ezért tanulok ma is folyamatosan.

És ezért érdekel egyszerre a HR, az AI, a nemzetközi foglalkoztatás, a folyamatfejlesztés és a munka jövője.

Ez a weboldal sem egy hagyományos portfólió.

Nem szeretném pusztán felsorolni rajta, hogy mit csináltam.

Sokkal inkább azt szeretném megmutatni, hogyan gondolkodom.

Hogyan születnek meg bennem az ötletek.

Hogyan kapcsolódnak össze egymással különböző területek.

És hogyan lesz egy egyszerű kérdésből idővel egy projekt, egy keretrendszer vagy akár egy újabb kérdés.

Ha egyszer együtt dolgozunk, remélem, nemcsak a tapasztalataimat ismered majd meg. Hanem azt a kíváncsiságot és gondolkodásmódot is, amely minden eddigi utamat összekötötte.

Egy megjegyzés

Ez az írás nem végleges.

Nem is szeretném, hogy az legyen.

Ahogy én is folyamatosan tanulok, fejlődőm és új tapasztalatokat szerzek, ez az oldal is változni fog velem együtt.

Nem azért, mert a mai gondolataim ne lennének igazak …! ;)

Hanem azért, mert remélem, egy év múlva már egy kicsit másképp fogom látni a világot.

Ez nem egy kész definíció arról, hogy ki vagyok.

Hanem egy őszinte lenyomata annak, hogyan gondolkodom ma.

Remélem, mire tovább lapozol, már nem csak azt látod majd, hogy mit csinálok. Hanem azt is, milyen a gondolkodásmódom mögötte.

—

Simon Adrienn