And it can be.

But the number itself tells us surprisingly little.

Fifteen years doing what?

Solving which problems?

In what context?

Which parts of that experience still matter?

And which parts could become useful somewhere completely different?

I started thinking about this when I had to look at my own career without the comfort of familiar job titles.

Years of experience are easy to count. Transferable value is much harder.

The labour market is changing quickly enough that this distinction matters. The World Economic Forum’s 2025 employer survey found that organisations expect 39% of workers’ core skills to change by 2030.

So time served cannot be the whole measure.

Experience has to survive context change.

A process improvement skill learned in finance may become useful in HR operations.

Managing teams across countries may translate into global workforce work.

A reconciliation project may reveal strengths in transformation, controls, stakeholder management and system design that travel far beyond reconciliation itself.

This is where I think experienced professionals sometimes undersell themselves.

We describe experience through the containers it happened in:

• the company.

• the department.

• the role.

• the industry.

But the market may care much more about what can be extracted from those containers.

What problems can you solve?
What complexity can you handle?
What decisions can you make?
What knowledge travels?
What have you learned that remains useful when the environment changes?

That is market value and it is not fixed.

A skill can become more valuable because technology changes. Another can lose value because the work around it disappears. A previously ordinary combination of skills can suddenly become unusual and useful. Which means experience is not something we simply accumulate.
It needs to be decoded, updated and re-positioned.

That is why I no longer think the strongest career question is: How many years of experience do I have?

I would rather ask: Which parts of what I know can create value somewhere I have not used them yet?

Fifteen years may then become worth much more than fifteen years.

Or much less.

The number was never the interesting part.

Related articles

Subscribe now

We write that we are strategic.
Analytical.
Good at solving problems.
Experienced in transformation.
Strong communicators.
And then we expect another person to decide whether those words are true.

I started thinking about this while working on my own professional repositioning.

After years of experience, I had plenty of things I could write on a CV. But writing them down did not automatically make their value visible. That is a different problem.

The shift towards skills-first hiring makes this increasingly relevant. LinkedIn has been documenting a move towards evaluating skills more directly rather than relying only on traditional proxies such as degrees, previous titles or years of experience.

But there is a second side to skills-first thinking that interests me even more:

If skills matter, how do we show them?

A project can show how you approached a problem.
A case study can show how you made a decision.
A work sample can show how you think.
A portfolio can reveal patterns across completely different roles.
Even a well-written article can demonstrate judgement, subject knowledge and the way you connect ideas.

Suddenly, professional visibility becomes much more tangible.

The CV still has a role. It gives context. But it does not have to carry all the evidence.
I think this becomes especially important for people whose value does not fit neatly into one predictable job title.

Career changers.
Generalists.
People moving internationally.
Experienced professionals trying to reposition what they already know.
Portfolio workers.

For them, simply listing the past can leave too much interpretation to the reader. So I have started asking a different question when looking at experience:
What evidence could make this visible?

Not everything needs a polished case study.
Sometimes one diagram is enough.
One before-and-after example.
One short explanation of a difficult decision.
One project that shows how you think.

Because the next stage of professional positioning may be less about making stronger claims and more about making fewer claims that need to be taken on trust.

More about Me & My Approach ⟶

Subscribe now

I knew who I was. I knew what I had worked on, what I was building now and how those pieces connected. The search results did not. That gap stayed with me.

For years, professional visibility meant making sure the right information existed somewhere online. A LinkedIn profile. A website. A few articles. Maybe a portfolio.

Now there is another layer.

Search engines, AI-assisted search and other systems increasingly try to interpret the information they can access and turn scattered signals into an answer.

And that changes the question.
It is no longer only: What can someone find about me?
It is also: What story can a system build from what it finds?

LinkedIn itself makes part of a public profile available to search engines depending on visibility settings, and describes the public profile as a simplified version of the full member profile. Google’s AI search features similarly work from web content that can be discovered and indexed; its guidance for appearing in these experiences starts with the same foundations as ordinary search.

That means fragmentation matters.

If your LinkedIn says one thing, your website says another and your published work points somewhere else entirely, a human may still understand the nuance.

A system may simply see unrelated pieces.

This made me rethink professional visibility.

I no longer see it as filling every platform with more information.

I see it as creating enough consistent evidence and context that the same person becomes recognizable across different places.

Your name.
Your areas of expertise.
The questions you keep returning to.
The projects you actually build.
The language you repeatedly use around your work.

Over time, those signals begin to form a pattern and perhaps that is the more useful goal. Not controlling exactly what the internet says about you. That is impossible, but making it increasingly difficult to misunderstand what you are about.

I think professional visibility is becoming less about being everywhere and more about leaving a coherent enough trail to be understood.

By people.

And now, increasingly, by systems too.

More about Me & My Approach ⟶

Subscribe now

LinkedIn.
Saját weboldal.
Substack.
Medium.
Freelancer platformok.
Social profilok.

Elsőre azt gondolnánk, hogy ehhez egyszerűen kell egy jó bio, amit mindenhová bemásolunk. Nálam ennél jóval bonyolultabb lett.

Az egyik helyen még a korábbi corporate karrierem dominált. Máshol már az új szakmai irány. Volt olyan platform, ahol egészen más szavakat használtam ugyanarra. Közben saját projektek, módszertanok és új témák jelentek meg körülöttem.

Ha valaki ezekből próbálta volna összerakni, hogy pontosan mivel foglalkozom, nem biztos, hogy ugyanarra a következtetésre jutott volna, mint én.

Aztán eszembe jutott egy még érdekesebb kérdés:

Ha egy embernek nehéz összeraknia, mit lát ebből egy gép?

Már nem csak emberek keresnek embereket

A szakmai online jelenlétről sokáig nagyjából így gondolkodtunk: van egy LinkedIn-profilod, van egy CV-d, esetleg van saját weboldalad és amikor valaki rád keres, ezekből kialakít rólad egy képet.

Ez ma már csak a történet egyik része.

A LinkedIn Recruiter például nem kizárólag azt nézi, milyen skilleket adtál hozzá manuálisan a profilodhoz.

A rendszer a profil különböző részeiből is azonosíthat készségeket: a headline-ból, az About részből, a pozíciók leírásából, tanulmányokból, kurzusokból és más szöveges információkból.

Vagyis a rendszer értelmezni próbálja a szakmai kontextust.

A LinkedIn Recruiterben már AI-assisted search1 is működik. Egy recruiter természetes nyelven is megfogalmazhatja, milyen embert keres, a rendszer pedig ebből keresési feltételeket és releváns szakmai jellemzőket próbál létrehozni.

Ez fontos váltás. A szakmai profilunkat egyre kevésbé csak emberek olvassák lineárisan.
Rendszerek is feldolgozzák.

Közben maga a keresés is átalakul

Ugyanez történik az interneten.

A hagyományos keresésnél beírtunk néhány kulcsszót, majd kaptunk egy találati listát.

Az AI-alapú keresők és generatív rendszerek egyre összetettebb kérdéseket képesek feldolgozni, több forrásból gyűjtenek információt, majd ezekből válaszokat állítanak össze.

A Google AI Overviews és AI Mode2 rendszerei is ebbe az irányba viszik a keresést.

A Google saját tájékoztatása szerint az AI-funkciókban való megjelenéshez nincs külön technikai trükk vagy speciális „AI markup”. Az alap továbbra is az, hogy a tartalom indexelhető, megbízható, eredeti és valóban hasznos legyen.

Ez azért tetszik, mert visszavisz egy sokkal egyszerűbb kérdéshez:

Van rólad az interneten elég jó minőségű információ ahhoz, hogy érthető legyen, mihez kapcsolódsz?

Ekkor kezdtem máshogy nézni a saját digitális jelenlétemre

Korábban külön platformokat láttam. Pl.: LinkedIn. Substack. Weboldal. Medium. Social media. Ma inkább egyetlen információs rendszerként nézek rájuk.
Minden felület egy újabb jel.

A LinkedIn megmutatja a szakmai múltamat és a jelenlegi pozicionálásomat.
A saját oldalam összerendezi a módszereimet, projektjeimet és munkáimat.
A Substack megmutatja, hogyan gondolkodom.
Egy case study bizonyítja, hogy mit csináltam.
Egy framework megmutatja, hogyan rendszerezek egy problémát.
Egy szakmai poszt újabb kontextust ad.

Ezek bár külön-külön is értékesek, de igazán csak együtt kezdenek kirajzolni valamit.

Ezt nevezem én professional signal systemnek

Nem technikai SEO-fogalomként használom. Egyszerűen csak így tudom a legjobban leírni azt, amit építeni szeretnék.

IDENTITY → EXPERTISE → PROOF → CONTEXT → CONSISTENCY

IDENTITY • Ki vagy?

A neved, a szakmai pozicionálásod és az a néhány alapvető információ, amely következetesen hozzád kapcsolódik.

EXPERTISE • Mihez értesz?

Azok a témák, problémák és készségek, amelyekkel rendszeresen kapcsolatba hozható vagy.

PROOF • Mi bizonyítja?

Projekt.
Case study.
Tapasztalat.
Eredmény.
Módszertan.
Publikáció.
Referencia.

CONTEXT • Hogyan gondolkodsz róla?

Itt válnak fontossá a cikkek, elemzések, szakmai hozzászólások és saját értelmezések.

CONSISTENCY • Ugyanaz a kép rajzolódik ki több helyen is?

Ez nem azt jelenti, hogy minden platformon ugyanazt kell publikálni. Hanem, hogy az alapvető szakmai történet nem mond ellent önmagának.

Én pont itt hibáztam sokáig

Mindig külön-külön optimalizáltam a platformokat.

Írtam egy LinkedIn Aboutot.
Később egy másik bio kellett máshová.
Aztán jött egy új projekt, ezért átírtam valamelyiket.
Közben a másik három helyen maradt a régi.

Egy idő után több különböző verzióm létezett saját magamról az interneten és miközben én pontosan tudtam, hogyan kapcsolódnak össze, egy kívülálló ezt már nem feltétlenül látta.

Ezért most fordítva dolgozom.

Először meghatározom a közös szakmai magot. Utána döntöm el, hogyan jelenik meg az adott platformon. Így lehet más például a LinkedIn headline és a Substack About. Más célt szolgálnak. A mögöttük lévő szakmai identitás viszont ugyanaz marad.

A GEO itt válik érdekessé

Az elmúlt években megjelent egy új fogalom is:

Generative Engine Optimization, vagy GEO.

A fogalmat formalizáló 2024-es kutatás azt vizsgálta, hogyan változik a tartalmak láthatósága olyan generatív rendszerekben, amelyek több webes forrásból állítanak össze válaszokat.

Ez még fiatal és gyorsan változó terület.

Éppen ezért én óvatos lennék minden olyan ígérettel, hogy létezik egy biztos recept arra, hogyan „optimalizáljuk magunkat ChatGPT-re” vagy bármely más AI-rendszerre.

A kutatás és a keresők saját útmutatásai ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak. Amit viszont már most is érdemes megtenni:

egyértelműen írni,

eredeti tartalmat létrehozni,

hiteles forrásokat használni,

konkrét szakmai kontextust adni,

összekapcsolni a kapcsolódó tartalmainkat,

és következetesen építeni ugyanazt a szakmai témateret.

Érdekes módon ezek nagy része akkor is jó gyakorlat lenne, ha generatív keresők egyáltalán nem léteznének. :)

Nem akarok az „AI-nak írni”

Ez nálam egy fontos határ.
Nem szeretném úgy írni ezeket a cikkeket, hogy közben egy algoritmust próbálok kijátszani.

Embereknek írok.

Viszont szeretném úgy strukturálni a tudást, hogy egy ember, egy hagyományos kereső és egy AI-rendszer számára is érthető legyen.

Ezért van egyértelmű témája a cikknek. Ezért használok kérdéseket. Ezért vannak saját modellek. Ezért hivatkozom kutatásokra. Ezért kapcsolom össze a kapcsolódó cikkeket.
Ezért fontos, hogy ugyanazok a szakmai fogalmak idővel újra megjelenjenek más kontextusban is.

Nem kulcsszóhalmozásként, fontos nem SEO logikával, hanem összefüggő tudásként.

A saját Substackemmel most pontosan ezt tesztelem

Ez az egész számomra jelenleg egy élő kísérlet is. Felépítek egy tartalmi rendszert néhány egymással összefüggő szakmai terület köré.

Karrier.
Future of Work.
Professional identity.
AI és workflow.
Global workforce.
Atypical work models.

A cikkek egymásra hivatkoznak. A saját keretrendszereim visszatérnek bennük. A források ellenőrizhetők. A személyes tapasztalataim pedig kontextust adnak hozzájuk.

Kíváncsi vagyok, néhány hónap vagy egy év múlva milyen digitális kép rajzolódik ki ebből. Mert végül is talán ez a legérdekesebb része az egésznek.

Az online szakmai jelenléted valójában egy adathalmaz rólad

Próbáld ki egyszer ezt a gyakorlatot:

Keress rá a saját nevedre.
Nézd meg az első találatokat.
Aztán nyisd meg a szakmai profiljaidat úgy, mintha soha nem találkoztál volna magaddal.

És tedd fel ezt az öt kérdést:

IDENTITY
Egyértelmű, ki vagyok?

EXPERTISE
Kiderül, milyen témákhoz és problémákhoz értek?

PROOF
Van erre látható bizonyíték?

CONTEXT
Látható, hogyan gondolkodom ezekről?

CONSISTENCY
Nagyjából ugyanaz az ember rajzolódik ki mindenhol?

Ha valamelyikre nehéz válaszolni, már tudod, hol érdemes elkezdeni.

Én is ezt csinálom most. Oldalról oldalra. Cikkről cikkre. …

Mert már tudom, hogy egy következő szakmai kihívás, projekt vagy munka lehetősége már jóval korábban eldől minthogy az első személyes találkozás megtörténne.

Egy keresésben. Egy ajánlásban. Egy recruiter rendszerében. Vagy egy AI által összeállított válaszban.

Érdemes tudatosan eldönteni, milyen képhez adunk hozzá és milyen információt.

Kapcsolódó Local Notes

You learn something. You get a job. You become better at it. You move to the next role. Then perhaps the next company, the next title, the next level.

For more than fifteen years, my own career looked reasonably close to that picture. I worked in a corporate environment, mainly across finance, operations and international teams. Roles changed. Responsibilities grew. New countries, systems and problems entered the picture.

There was a direction.

Then, at some point, the line became much harder to draw.

Today, I am interested in global workforce and cross-border work, future work models, career systems, technology, identity and new ways of living. Some of these areas connect easily. Others would look strangely disconnected if I tried to squeeze them into a traditional CV.

For a while, I thought I needed to decide which one was the real direction.
Eventually, I started asking a different question.

What if the career itself could be a system?

The career ladder is a powerful mental model

The ladder has shaped the way many of us understand professional progress.

There is something reassuring about it. Each step has a place. Progress is visible. Success has familiar markers: a higher title, more responsibility, more money, a larger team.

It also gives us a simple answer to one of the hardest career questions:

Where am I going?

Up.

Yet the labour market around that model is changing.

The OECD describes digitalization, the green transition and rising longevity as forces contributing to increasingly fluid, fragmented and diverse career paths. Workers are changing jobs, firms and even careers more often, while longer working lives make mid-career and later-career transitions increasingly relevant.1

Technology is accelerating another part of the change.

The World Economic Forum’s Future of Jobs Report 2025, drawing on more than 1,000 employers representing over 14 million workers across 55 economies, identifies technological change, geoeconomic fragmentation, economic uncertainty, demographic shifts and the green transition among the major forces expected to reshape jobs and skills through 2030.2

AI is already changing tasks and skill requirements inside existing occupations. OECD research shows that many workers exposed to AI will not need specialized AI expertise, while the tasks they perform and the combination of skills required to perform them are changing.3

A career designed for this environment may need a different shape.

From sequence to system

This changed the way I started looking at my own career.

Instead of asking: What should my next job be?

I began looking at what I already had.

Experience.
Skills.
Knowledge accumulated in different contexts.
Relationships.
Interests that had never belonged neatly inside my job description.
Things I was learning.
Things I was building.
Problems I knew how to solve.
And possibilities that were appearing as these elements started connecting.

Suddenly, some of the apparent randomness disappeared.

My years in finance had taught me much more than finance. They had given me experience with international organisations, processes, systems, transformation, people, different markets and the messy reality behind how global companies actually operate.

My interest in HR connected to that experience. My work around cross-border employment connected again. Technology added another layer. So did my curiosity about how people might work and live differently in the future.

Viewed as job titles, these directions can look fragmented.

Viewed as a system of capabilities, experiences and interests, they start forming something else.

A professional ecosystem.

Your career contains more than your job history

We tend to underestimate what we already carry with us.

A CV encourages us to organize our professional lives chronologically:

Company → Role → Responsibilities → Next role

A system view asks different questions:

What can I do?
What do I understand?
What have I experienced?
What can I connect?
Where could those combinations become valuable?

The distinction becomes increasingly important in a labour market where learning continues across working life.

The ILO’s 2026 work on lifelong learning describes learning as extending beyond formal education across work and wider life. It connects lifelong learning with people’s ability to adapt to digital, green and demographic transformations and highlights unequal access to the training needed to navigate those changes.4

A portfolio behaves differently from a ladder.

You can add to it.

Combine elements.

Strengthen one area.

Let another become less important.

Transfer knowledge from one context into another.

Discover value in combinations that were never part of an original career plan.

And sometimes build a role around a combination that does not yet have a convenient job title.

A simple way to look at your career differently

I have started looking at a career system through five elements:

EXPERIENCE: What have you actually done, seen, solved or lived through?

CAPABILITIES: What can you do across different roles and contexts?

CURIOSITY: What keeps pulling your attention, including things outside your current profession?

CONNECTIONS: Which seemingly separate parts of your experience become more valuable when combined?

OPTIONS: What becomes possible because you have this particular combination?

That last question changes the exercise.

Instead of forcing everything toward one predetermined destination, you begin identifying several plausible directions.

Some may become jobs.
Some may become projects.
Some may become businesses.
Some may remain interests until the right context appears.
Some may lead somewhere you cannot name yet.

I am increasingly comfortable with that uncertainty, because optionality has value too.

Careers can have architecture

A system still needs direction. Collecting interests, skills and projects without one can easily become noise. Direction, however, can come from a set of questions.

What kind of problems do I want to work on?
What capabilities do I want to keep developing?
Where is the world creating new demand?
Which parts of my experience give me an unusual advantage?
What kind of life should my work make possible?

Those questions connect career decisions with something larger than the next role.

They connect work with identity, mobility, learning, technology and life design.

The ILO has explored labour-market transitions through a life-course perspective, looking at how work interacts with other spheres of life and recognizing people’s agency in choosing steps that align with their own values.5

I find that idea much closer to the reality I see around me.

And to my own.

Try mapping your system

Take a blank page.
Write your current job title in the corner rather than the centre.
Then create five areas:

Experience
Capabilities
Curiosity
Connections
Options

Fill them without worrying yet about whether something belongs on a CV.

Include previous jobs, side projects, industries you understand, things people regularly ask you for help with, subjects you keep returning to, environments you know, technologies you are learning and problems you enjoy solving.

Then look for combinations. Perhaps the most useful question is:
What becomes possible when I connect what I already have?

I still don’t know exactly where every part of my own system will lead.

I can see more possibilities than I could when I was trying to fit everything onto a single line and that may be one of the most useful career capabilities we can develop now: learning to see possibilities before they have an obvious name.

What else is possible?

Problem solving.
People management.
Process improvement.
International experience.
Stakeholder management.
Systems thinking.

Csupa olyan dolog, ami jól hangzik. Aztán egyszer elkezdtem kívülről nézni ezeket a mondatokat. Ha én lennék a másik oldalon, honnan tudnám, hogy mindez igaz?

Egy CV-ben bárki leírhatja, hogy kiváló problémamegoldó. Egy LinkedIn-profilon bárki felsorolhat húsz skillt.

A kérdés számomra innentől sokkal érdekesebb lett:

Mit tudok mindabból megmutatni, amit állítok magamról?

Itt jutottam el a saját rendszerem harmadik eleméhez.

EXPERIENCE → SKILLS → PROOF → OPTIONS

Az első két Local Notes-ban az EXPERIENCE és a SKILLS oldaláról indultunk.

Most jön a PROOF.

A szakmai múltad tele van bizonyítékokkal

Amikor először elkezdtem ezen gondolkodni, a „portfolio” szó nekem is elsősorban kreatív szakmákat jelentett.

Designer. Fotós. Építész. Copywriter.

Olyan munkák, amelyeknél természetes, hogy az ember megmutatja, mit készített.

Egy pénzügyi, HR-es, operations vagy vezetői karriernél ez sokkal kevésbé magától értetődő. Pedig ott is folyamatosan készülnek bizonyítékok.

Egy folyamat, amit átalakítottál.
Egy probléma, amit megoldottál.
Egy projekt, amit végigvittél.
Egy rendszerbevezetés, amelyben szereped volt.
Egy csapat, amelyet vezettél.
Egy működés, amelyet egyszerűbbé tettél.
Egy mérhető eredmény.
Egy döntés, amelyért felelősséget vállaltál.

Ezek mind azt mutatják meg, hogyan dolgozol a gyakorlatban.
Nekem is újra kellett tanulnom így nézni a saját múltamra.

A kiválasztás is egyre inkább közelít ehhez

A LinkedIn Future of Recruiting 2025 1kutatásában a talent acquisition szakemberek 93 százaléka mondta azt, hogy a jelöltek készségeinek pontos felmérése kulcsfontosságú a jobb minőségű felvételhez.

A skills-based hiring egyik legnagyobb gyakorlati kérdése ugyanis pontosan ez:
hogyan derül ki, hogy valaki tényleg tudja azt, amit állít magáról?

A válasz egyre gyakrabban túlmutat a CV-n és a hagyományos interjún.

Skills assessment.
Problémamegoldó feladat.
Szimuláció.
Work sample.
Case.
Konkrét korábbi eredmény.
A logika egyszerű.

Minél közelebb kerülünk ahhoz, hogy valakit valódi munkához hasonló helyzetben lássunk, annál több információnk lesz arról, hogyan használja a tudását.

Ez a jelölt oldaláról nézve is fontos változás.

Érdemes felkészülni arra, hogy a „mit tudsz?” kérdés után egyre gyakrabban jön majd a következő:

Mutasd meg.

Én sokáig eredményeket írtam. Ma már bizonyítékokat keresek.

A kettő között van egy apró, de fontos különbség. Tegyük fel, hogy ezt írom:

Improved an international reconciliation process.

Ez már egy fokkal jobb, mint annyi, hogy process improvement, de még mindig sok kérdés marad.

• Mi volt a probléma?

• Mekkora rendszerben történt?

• Mi volt benne az én szerepem?

• Mit változtattam?

• Kikkel dolgoztam együtt?

• Mi lett az eredménye?

• Mit tanultam belőle?

Amikor ezeket hozzáadom, ugyanabból az egy sorból lassan kialakul egy szakmai történet és ez már használható több helyen is.

Lehet belőle egy CV-bullet.
Egy LinkedIn-poszt.
Egy interjúválasz.
Egy case study.
Egy freelancer proposal része.
Egy portfólióelem.
Vagy akár egy saját módszertan kiindulópontja.

Egyetlen szakmai tapasztalatból többféle proof asset készülhet.

Ez nekem az egyik legfontosabb felismerés lett.

Nem kell bizalmas vállalati adatokat megmutatnod

Ez az egyik első kérdés, ami jogosan felmerülhet. Egy korábbi munkáltató projektje nem a saját marketinganyagunk. Rengeteg részlet bizalmas.
(Pénzügyi adatok. Ügyféladatok. Belső folyamatok. Rendszerek. Szerződések. Emberek.)
Ezeket természetesen védeni kell.

A szakmai bizonyíték viszont nem feltétlenül azt jelenti, hogy feltöltjük az egykori prezentációt az internetre.
Lehet anonimizált case study.
Lehet a probléma és a megoldási logika bemutatása.
Lehet folyamatábra saját adatok nélkül.
Lehet egy módszertan, amelyet a tapasztalatból fejlesztettél ki.
Lehet eredmény nagyságrenddel vagy aránnyal, amennyiben ezt jogszerűen és hitelesen megteheted.
Lehet egy saját elemzés arról, hogyan közelítenél meg ma egy hasonló problémát.

A bizonyíték lényege nem a vállalati dokumentum.
A gondolkodásod válik láthatóvá.

PROOF nem egyenlő portfólióval

Szerintem itt érdemes kicsit kiszélesíteni a fogalmat. Amikor azt mondom, PROOF, többféle bizonyítékra gondolok.

RESULT: Valamilyen eredmény, amelyhez bizonyíthatóan hozzájárultál.

PROJECT: Egy konkrét munka vagy probléma, amelyet végig tudsz vezetni a kiindulóponttól az eredményig.

CASE: Egy rövid, strukturált történet arról, hogyan gondolkodtál és mit csináltál.

WORK SAMPLE: Valami, amit ténylegesen elkészítettél, vagy egy anonimizált, saját készítésű változata.

REFERENCE: Más ember hiteles visszajelzése arról, hogyan dolgoztál.

METHOD: Egy rendszer vagy módszer, amely megmutatja, hogyan közelítesz egy visszatérő problémához.

PUBLIC THINKING: Cikkek, elemzések, szakmai posztok vagy más nyilvános tartalmak, amelyekből láthatóvá válik, hogyan gondolkodsz a saját területedről.

És itt történt nálam valami érdekes.

Rájöttem, hogy amit most építek, maga is PROOF

Ezek a Local Notes-cikkek is azok.

Amikor leírom, hogyan gondolkodom a karrierről, rendszerekről, nemzetközi munkáról vagy a Future of Work változásairól, közben megmutatom azt is, hogyan dolgozom fel egy problémát.

Van egy saját tapasztalatom. Utánanézek. Összekapcsolom kutatásokkal. Rendszerezem. Készítek belőle egy használható modellt. Majd nyilvánosan vállalom a gondolatot.
Ez már nem egy CV-ben szereplő mondat arról, hogy: systems thinking.
Ez maga a systems thinking működés közben.

És számomra pontosan ez a különbség a skill és a proof között.

EXPERIENCE → SKILLS → PROOF

Vegyünk egy nagyon egyszerű példát.

EXPERIENCE

Öt évig vezettél egy csapatot.

↓

SKILL

People management.

↓

Ez még mindig nagyon általános. Boncolgassuk tovább.

PROOF

Vezettél egy 16 fős csapatot.
Átalakítottad a működés egy részét.
Új kollégákat tanítottál be.
Kezeltél teljesítményproblémákat.
Részt vettél szervezeti változásban.
Volt mérhető eredmény.
Tudsz mesélni egy konkrét vezetői döntésről és annak következményéről.

Most már egészen mást látunk. A skill ugyanaz maradt. A szakmai értéke viszont sokkal érthetőbb lett.

Én ma Proof Libraryt építenék

Ha újrakezdeném a saját karrierem rendszerezését, már az első naptól gyűjteném ezeket. Nem csak akkor, amikor állást keresek.
Folyamatosan. Egy egyszerű dokumentumban.

Minden fontosabb projektnél felírnám:

Mi volt a helyzet?
Mi volt a probléma?
Mi volt az én szerepem?
Mit csináltam?
Mi változott?
Mi lett az eredmény?
Mit bizonyít ez rólam?

Az utolsó kérdés különösen fontos, mert ugyanaz a projekt több dolgot is bizonyíthat.

Leadershipet.
Problem solvingot.
Stakeholder managementet.
Nemzetközi együttműködést.
Process improvementet.
Change managementet.
A projekt egyszer megtörtént.
A belőle létrehozható szakmai bizonyítékot viszont évekkel később is használhatod.

A szakmai láthatóság itt kezd érdekes lenni

Sokáig úgy gondoltam a szakmai láthatóságra, mint valamire, amihez rendszeresen posztolni kell. Ma már másképp látom.

A láthatóság számomra elsősorban azt jelenti, hogy elérhetővé teszem azokat a jeleket, amelyekből mások megérthetik, miben vagyok jó.

Ez lehet egy LinkedIn-profil. Egy case study. Egy saját weboldal. Egy szakmai cikk. Egy projekt. Egy prezentáció. Egy módszertan. Egy nyilvános szakmai hozzászólás. Egy ajánlás. Ezek együtt lassan létrehoznak valamit, amit egy CV önmagában nehezen tud:

kontextust adnak a szakmai identitásodhoz.

És ez egyre fontosabb lesz egy olyan munkaerőpiacon, ahol emberek mellett keresők, platformok és AI-rendszerek is próbálják értelmezni, kihez milyen tudás kapcsolódik.

Erről még külön fogok írni.

A következő lehetőségedhez lehet, hogy már most megvan a bizonyítékod

Csak még nem néztél rá így.

Vegyél elő egy projektet az elmúlt néhány évből.
Ne a munkaköröd nevét. Egy valódi helyzetet. Aztán válaszolj erre a hét kérdésre:

Mi volt a helyzet?
Mi volt a probléma?
Mi volt az én szerepem?
Mit csináltam?
Mi változott?
Mi lett az eredmény?
Mit bizonyít ez rólam?

Ez az első elem a saját Proof Library-dben.

Ha van tíz ilyen történeted, már egészen más alapanyagból írsz CV-t, LinkedIn-profilt vagy pályázatot és valószínűleg magadat is másképp fogsz látni utána.

Nálam legalábbis ez történt.

A következő kérdés pedig már adja magát:

Ha láthatóvá tettem, mit tudok, ki és hogyan fogja ezt megtalálni?

Innen folytatjuk. ;)

Kapcsolódó Local Notes

Sometimes it appeared in large transformation projects. Sometimes while trying to understand why a process that made perfect sense on paper worked very differently in real life. Sometimes while thinking about careers, technology, work, cities, homes, or the way we organize our lives.

And sometimes it simply started with curiosity.

I have spent much of my career moving between fields that are usually kept in separate boxes.

Finance.
Operations.
People.
Processes.
Technology.
Research.
Work and careers.
Ideas that eventually became projects.

For a long time, I thought these were separate chapters.

Over time, I realized I was doing something similar in all of them.

I was following questions.

Looking for connections.

Taking complicated information apart and putting it back together in a way that made more sense.

And occasionally building something from what emerged.

That is also how this place works.

There is no single subject here

You will find work about careers and the future of work.

You may come across global workforce questions, cross-border employment, operations or decision support.

Elsewhere, you might find a project about homes, spatial technology, information platforms, music, or an experiment that started because I became curious about something and wanted to see where it led.

Some ideas become frameworks.
Some become tools.
Some turn into businesses or projects.
Some remain questions worth exploring.

I like it that way.

Because many of the interesting problems I encounter do not belong neatly to one profession, industry or discipline.

They live somewhere in between.
That is usually where I become interested.

What I actually do

Professionally, much of my work sits around business design and decision support.

I work with complex information, operations and emerging ideas and turn them into clearer structures, better decisions and practical next steps.

Depending on the problem, that can involve:

business analysis and process improvement,
research and information structuring,
global workforce and HR operations,
or designing systems that help people understand what is happening and decide what to do next.

My background includes more than fifteen years in international corporate environments, working across finance, operations, transformation and people-related areas.

That experience gave me a strong systems perspective.

It also taught me that systems are only useful when they help us understand reality better.

So I rarely start with a framework.

I start with the question.

Then there are the things I build

Some questions stay with me long enough to become something tangible.

That is where many of the projects you see here begin.

A career navigation system might start with a question about why traditional career planning feels increasingly disconnected from the way people actually work.

A property project might begin with wondering why homes are still presented almost entirely through static listings when we now have completely different ways to capture and communicate space.

A platform idea might grow from noticing that useful information exists, but is fragmented across dozens of places and difficult to act on.

These projects can look unrelated from the outside. They often are, in subject matter. What connects them is the way I approach them.
I observe.
I research.
I question assumptions.
I connect things that usually live apart.

Then I try to turn the resulting picture into something useful.
Sometimes that becomes a system.
Sometimes a product.
Sometimes a piece of writing.
Sometimes it is simply a better question than the one I started with.

This site is part portfolio, part notebook, part working space

You can use it in several ways.

If you are here because of my professional work, you can explore what I do, my experience and selected work in practice.

If you are curious about what I am building, take a look at the projects currently on my desk.

If you want to understand how I think, the writing, frameworks and systems behind the work will probably tell you more than a conventional résumé ever could.

And if you simply arrived here through an article, a song, a project or a random link, feel free to follow whatever catches your attention.

There is no required route. That is probably appropriate.

A few places to continue

What I’m working on
Current projects, experiments and ideas taking shape.

What I do
The professional side of my work, from analysis and research to operations, workforce and decision support.

In practice
Selected projects and case studies where the thinking became something tangible.

Following the questions
Writing, experiments, soundtracks and ideas that do not need to fit neatly into a professional category.

Behind the work
The frameworks, systems and recurring patterns underneath many of the projects.

Magyarul
My Hungarian writing, Local Notes and other resources.

This site will keep evolving because the work does too.

For now, this is probably the best place to begin:
follow the question that interests you most.

Első ránézésre ez egy komoly szakmai előny.

És az is.

Csakhogy amikor elkezdtem újragondolni, merre szeretnék továbbmenni, rájöttem valamire, ami elsőre kifejezetten kényelmetlen volt:

a tapasztalat önmagában még nem mondja meg, mennyit ér ma a piacon.

Lehet valakinek 5, 10 vagy 20 év tapasztalata. A következő lehetőség szempontjából az lesz igazán érdekes, hogy ebből mi használható ma, mi vihető tovább egy új környezetbe, és mit tud belőle láthatóvá tenni.

Nálam itt kezdődött el a valódi karrier-újratervezés.

Az évek száma könnyen félrevezet

A CV-k egyik legalapvetőbb logikája az idő.

2010–2013.

2013–2019.

2019–2023.

Egymás alatt sorakoznak a munkahelyek és a pozíciók, mellettük pedig szépen növekszik a tapasztalati évek száma.

Csakhogy két ember azonos tíz év alatt egészen különböző szakmai értéket építhet fel.

Az egyik tíz éven keresztül nagyjából ugyanazokat a feladatokat végzi ugyanabban a rendszerben.

A másik új folyamatokat tanul, projekteket visz, technológiát vált, új piacokkal dolgozik, embereket vezet, problémákat old meg, új felelősségeket vállal, és közben folyamatosan alakítja a tudását.

Mindkettő mellett ott állhat a CV-ben: 10+ years of experience.

A mögötte lévő tartalom mégis teljesen más.

Ezért ma már a saját és mások szakmai múltjára sem a ledolgozott évek sorozataként nézek. Inkább azt keresem benne:

Mi halmozódott fel közben?

Az én 15 évem sem egyetlen „15 éves tapasztalat”

Sokáig egyszerűen pénzügyi szakmai múltnak tekintettem.
Accounts receivable. Cash management. Financial control. Team leadership.

Ezek valóban részei.

Amikor viszont elkezdtem szétszedni, sok más dolgot is találtam mögöttük.

Nemzetközi működés.
EMEA, LATAM, India és UK környezet.
People management.
Folyamatfejlesztés.
Rendszerbevezetés.
Reconciliation.
Stakeholder management.
Cross-functional együttműködés.
Problémamegoldás több országot és csapatot érintő helyzetekben.

És volt valami még érdekesebb.

Az évek során egyre kevésbé maga a tranzakció érdekelt, és egyre inkább az, hogyan működik mögötte a rendszer.

Hol akad el?
Miért akad el?
Hogyan lehetne egyszerűbb?
Mit lehet automatizálni?
Hogyan dolgoznak együtt benne az emberek?
Hogyan változik mindez országonként?

Ez a fajta gondolkodás sokkal többet mondott arról, merre érdemes továbbépítenem a karrieremet, mint bármelyik korábbi job title.

A piac közben szintén változik

Az OECD Skills Outlook 20251 egyik fontos üzenete, hogy a készség igények gyorsabban változnak, mint korábban, ezért a lifelong learning és a naprakész munkaerőpiaci információ egyre fontosabb az alkalmazkodáshoz.

Az OECD kifejezetten a skills-first approach szélesebb alkalmazását javasolja a munkaerőpiacon: a készségek jobb felismerését, értékelését és hordozhatóságát azért, hogy könnyebb legyen a szakmai mobilitás és jobban használjuk a már meglévő tudást.

Ez egy fontos irány.

Közben érdemes reálisan nézni rá.

A munkáltatók továbbra is használják a diplomát, a munkakört, a korábbi munkahelyet és a tapasztalati éveket szűrőként. A skills-first hiring terjedése nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra eltűnik minden korábbi kiválasztási logika.

Karrierépítőként viszont már most érdemes egy lépéssel tovább mennünk.

A „hány év tapasztalatom van?” kérdés mellé feltenni azt is: „milyen használható érték halmozódott fel ezalatt?”

A tapasztalatot át kell fordítani

Mire?

Itt kapcsolódik össze számomra az előző Local Notes-ban bemutatott négy lépés:

EXPERIENCE → SKILLS → PROOF → OPTIONS

Az első cikkben végigmentünk a teljes rendszeren.
Most maradjunk az első nyílnál.

EXPERIENCE → SKILLS

Ez az a “átfordítás”, amit szerintem rengetegen kihagynak.

Van például tíz év customer service tapasztalatod.

Mit jelent ez?

Lehet mögötte: konfliktuskezelés, ügyfélkommunikáció, problémamegoldás, CRM-rendszerek használata, eszkalációkezelés, folyamatkövetés, adatkezelés, minőségbiztosítás, stakeholder communication.

Ezek már egészen más keresési lehetőségeket nyitnak.

Ugyanez igaz egy adminisztratív, pénzügyi, HR-es, kereskedelmi vagy vezetői múltra is.

A pozíciót elkezdjük képességekre bontani.

De még a skill-lista sem elég

Amikor ezt először csináltam a saját karrieremmel, én is elkezdtem készségeket gyűjteni.

Problem solving.
Leadership.
Communication.
Process improvement.
Stakeholder management.

Nagyon jól hangzott. Közben meg valójában alig mondott valamit.

Miért? Mert ezeket több millió másik ember is felírhatja a LinkedIn-profiljára.

Ekkor jött a következő felismerés.

A skill értékét a kontextus teszi érdekessé.

Nem egyszerűen: process improvement
Pontosabban: több országot érintő pénzügyi folyamat átalakítása nemzetközi vállalati környezetben.

vagy

Nem egyszerűen: leadership
Pontosabban: 16 fős csapat vezetése több funkciót és piacot érintő működésben.

Ugyanez igaz a problem solvingra is. Mutass meg egy konkrét helyzetet, ahol volt egy probléma, volt benne felelősséged, döntést hoztál, és annak lett valamilyen eredménye, már sokkal többet mutat rólad, mint maga a skill megnevezése.

Így kezd kirajzolódni valami, ami ugyanazt a készséget egészen másképp pozícionálja a kiválasztás során.

A régi tapasztalat sem feltétlenül régi tudás

Ezt különösen fontosnak érzem a karrierpályaív közepén.

Könnyű körülnézni a munkaerőpiacon, meglátni az AI-t, az automatizálást, az új digitális szerepeket és azt érezni: amit én tudok, az már régi, elavult, kevés.

Én is találkoztam ezzel az érzéssel.

Aztán elkezdtem különválasztani a két dolgot.

1. Van tudás, amely valóban elavul.

   Egy régi rendszer.

   Egy megszűnt folyamat.

   Egy technológia, amit már senki nem használ.

2. Van tapasztalat, amelynek a környezete változott meg, miközben a mögötte lévő képesség továbbra is értékes.

Egy régi rendszer használata lehet elavult tudás.

Az a képesség viszont, hogy gyorsan megértek egy összetett rendszert, felismerem benne a hibát és megtanulok egy újat, nagyon is aktuális, naprakész készség.

Ez óriási különbség.

Az OECD 2025-ös Skills Outlookja is hangsúlyozza az adaptív problémamegoldás jelentőségét, valamint azt, hogy a gyorsan változó készségigények mellett a folyamatos tanulás válik a munkaerőpiaci alkalmazkodás egyik kulcsává.

Így a hasznosabb kérdés számomra ma már ez:
Mi van a tapasztalatomban, ami még mindig működik?

Én ma három részre bontanám a szakmai múltamat

Ha most kellene újra végigmennem azon a folyamaton, amin az elmúlt években végigmentem, három kategóriát készítenék.

KEEP: Ami ma is érték.

Tapasztalat, tudás, szakmai kontextus, emberi készség, problémamegoldási rutin.
Ezt megtartom és tudatosan továbbviszem.

UPDATE: Ami továbbra is értékes, de frissítésre szorul.

Lehet egy szakmai terület, amelyhez új technológia érkezett.
Egy folyamat, amelyet ma már automatizálnak.
Egy tudás, amelyhez AI literacy kell.
Ezt megtartom és frissítem.

LEAVE: Ami már nem szolgálja azt, amerre tartok.

Lehet elavult tudás.
Lehet egy feladat, amelyhez már nem akarok visszatérni.
Lehet olyan szakmai identitás is, amelyhez egyszerűen túl sokáig ragaszkodtam.
Ezt elengedhetem.

Ez a három kategória nekem sokkal használhatóbb, mint az, hogy hány év van összesen a CV-mben.

KEEP → UPDATE → LEAVE

A múltam így már nem egy nagy csomag, amit változatlanul tovább kell vinnem.
Elkezdhetem tudatosan kiválasztani belőle azt, amiből a következő szakaszt építem.

A 15 év akkor válik értékké, amikor tudod, mit kezdj vele

Ma már ezért egészen mást látok a saját tizenöt évemben. Nem egyetlen szakmát vagy eszköztárat.

Vannak benne tapasztalatok, amelyeket továbbviszek.
Vannak készségek, amelyeket új környezetben használok.
Vannak dolgok, amelyeket frissítek.
És vannak olyanok is, amelyeket nyugodtan ott hagyhatok.

Ebből kezd kialakulni az a szakmai kombináció, amely már a következő éveimről szól.

Talán ezért fogalmazom ma így:

„A tapasztalat nem attól lesz értékes, hogy mennyi ideig foglalkoztál vele. Attól válik igazán használhatóvá, hogy felismered, mi van benne, mi aktuális belőle, és hová tudod továbbfejleszteni.”

Ha van mögötted 5, 10, 15 vagy 25 év, CV-frissítés helyett érdemes kipróbálni valami mást:

Vegyél elő egy üres lapot.
Írd fel rá az elmúlt éveid fontosabb munkáit, projektjeit, problémáit és eredményeit.
Aztán kezdd el melléjük írni:

KEEP

UPDATE

LEAVE

Lehet, hogy egészen más szakmai profil rajzolódik ki előtted, mint ami jelenleg a CV-d tetején szerepel.

Nálam pontosan ez történt. És innen már sokkal könnyebb volt feltenni a következő kérdést: Mit tudok mindebből megmutatni?

Ez lesz a PROOF.

Innen folytatom legközelebb.

Több mint tizenöt év vállalati tapasztalat után voltak pozícióim, felelősségi köreim, vezetői tapasztalatom, nemzetközi projektjeim. Papíron egész jól el lehetett mondani, mit csináltam.

Amikor viszont elkezdtem azon gondolkodni, mi legyen mindebből a következő tíz évben, rájöttem, hogy a munkaköreim neve meglepően keveset segít.

El kellett kezdenem szétszedni a saját szakmai múltamat.

Milyen problémákat oldottam meg?
Miben lettem igazán jó?
Mi az, amit egy teljesen más környezetbe is magammal tudok vinni?
Melyik tapasztalatom értékes nemzetközi szinten is?
Mit kell még megtanulnom?

És főleg:

Mi minden lehet abból, ami már most a kezemben van?

Nekem ennek a kibogozása nagyjából három évbe telt.

Közben tanultam, próbálkoztam, újraterveztem, elindultam olyan irányokba is, amelyekről később kiderült, hogy nem nekem valók. Azonban lassan elkezdett kirajzolódni egy rendszer.

Ma már egészen máshogy gondolkodom a karrierről, mint három évvel ezelőtt és közben maga a munkaerőpiac is ebbe az irányba mozdult.

A munkaköröd csak egy része annak, amit tudsz

A World Economic Forum Future of Jobs Report 20251 kutatásában több mint ezer munkáltató vett részt, amelyek összesen több mint 14 millió munkavállalót képviseltek. A válaszadók arra számítanak, hogy 2030-ig a jelenlegi állások 22 százalékát érinti az újonnan létrejövő és megszűnő munkakörökből álló átrendeződés. A munkában szükséges készségek közel 40 százaléka várhatóan változni fog.

A technológiai tudás gyorsan felértékelődik, mellette pedig olyan emberi készségek maradnak meghatározók, mint a kreatív gondolkodás, a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség és az együttműködés.

Ez azért érdekes számomra, mert pontosan ezt láttam, amikor elkezdtem elemeire bontani a saját szakmai múltamat.

Ha csak a korábbi pozícióimat néztem, pénzügyi területről érkeztem.

Ha azt néztem, hogy valójában mit csináltam tizenöt év alatt, egészen más kép rajzolódott ki.

Nemzetközi csapatokkal dolgoztam. Embereket vezettem. Folyamatokat alakítottam át. Több országot érintő problémákat oldottam meg. Rendszerbevezetésekben vettem részt. Ügyfelekkel, partnerekkel egyeztettem. Működési modelleket egyszerűsítettem. Különböző kultúrák és szervezeti rendszerek között tanultam meg dolgozni.

A pozícióim neve ennek csak egy részét mesélte el.

És szerintem itt kezdődik az egyik legfontosabb különbség.

A munkaköröd azt mondja el, mit csinálsz most.
A karriered szempontjából az is számít, mit tudsz ebből továbbvinni.

A munkaerőpiac is egyre inkább azt keresi, mit tudsz

A LinkedIn 2025-ös recruiting kutatásában2 a talent acquisition szakemberek 93 százaléka fontosnak tartotta a jelöltek készségeinek pontos felmérését a jobb felvételi döntésekhez.

A LinkedIn saját platformadatai szerint azok a vállalatok, amelyek nagyobb arányban alkalmaztak skills-based keresést, 12 százalékkal nagyobb valószínűséggel értek el általuk minőséginek tekintett felvételt.

Ettől még a diploma, a szakmai múlt és a korábbi munkakörök természetesen nem tűnnek el.

Viszont egyre fontosabbá válik egy másik réteg:

mit tudsz ténylegesen csinálni azzal a tapasztalattal, amit megszereztél?

Ez pedig egészen más kérdés, mint az, hogy mi volt az utolsó munkaköröd.

Én is rossz kérdéssel kezdtem

Amikor elkezdtem újragondolni a saját karrieremet, én is azt kérdeztem:

Mi legyen a következő munkám?

Ma már máshonnan indulnék.

Először azt nézném meg:

Hol tartok most?
Mit tudok?
Milyen problémákat tudok megoldani?
Milyen tapasztalatokat tudok átvinni egy másik területre?
Mi az, amit bizonyítani is tudok?
Mi hiányzik még ahhoz, amerre menni szeretnék?
És milyen különböző lehetőségek építhetők mindebből?

Ez a gondolkodás idővel nálam egy nagyon egyszerű rendszerbe rendeződött:

EXPERIENCE • Mi történt veled eddig szakmailag?

Nemcsak a munkaköreid érdekesek. Projektek, problémák, döntések, kudarcok, felelősségek és olyan helyzetek is ide tartoznak, amelyekből megtanultál valamit.

SKILLS • Mi az, amit ezekből ténylegesen megtanultál?

Ezek közül mi az, ami egy másik munkakörben, iparágban, országban vagy munkamodellben is értékes?

PROOF • Mit tudsz ebből megmutatni?

Egy eredményt. Projektet. Esettanulmányt. Portfóliót. Referenciát. Módszertant. Valamit, ami több annál, hogy leírod a CV-dben: „jó problémamegoldó készség”.

OPTIONS • Mi minden építhető ezekből?

Itt kezd igazán érdekessé válni a karrier.

Ugyanabból a szakmai múltból több jövő is következhet

A saját esetemben is ezt kellett felismernem.

A tizenöt év vállalati tapasztalatom egyenes folytatása egy következő vállalati pozíció lehetett volna.
Ugyanebből az alapból viszont el lehet indulni nemzetközi irányba is.

Lehet új specializációt építeni.
Lehet projektalapú munkát vállalni.
Lehet saját módszertant kialakítani.
Lehet szolgáltatást építeni.
Lehet tudásterméket létrehozni.
És lehet ezekből idővel egészen saját kombinációt kialakítani.

Nem kell mindegyiket megvalósítani.

A lehetőségeink feltérképezése még nem döntés. Éppen ez adja meg azt a szabadságot, hogy utána tudatosabban válasszunk.

A következő állás helyett több lehetséges út

Erre használják egyre gyakrabban az optionality fogalmát is.
Számomra ez lett az egyik legfontosabb karrierstratégiai gondolat:

úgy építeni a szakmai értékünket, hogy egy változás esetén több irányba tudjunk továbbmenni.

Az OECD 2025-ös Employment Outlook3 jelentése külön foglalkozik a munkahelyi mobilitás jelentőségével, különösen a karrier középső és későbbi szakaszaiban. A változó készség igényeket, a képzést, a karriertámogatást és a mobilitást egymással összefüggő kérdésként kezeli.

Ez azért is fontos, mert a karriertervezést hajlamosak vagyunk valamilyen probléma megoldásához kötni. Pl.:

• Elvesztettem az állásomat.

• Elegem lett a munkámból.

• Nem vesznek fel sehova.

• Váltanom kell.

Pedig a legjobb pillanat a lehetőségek építésére sokszor jóval korábban van.

Amikor még van időnk tanulni. Kipróbálni valamit kis léptékben. Megmutatni egy projektet. Kapcsolatokat építeni. Új eszközöket megtanulni. Nemzetközi irányba nyitni.

Vagy egyszerűen megérteni, hogy a meglévő tapasztalatunk többféle környezetben használható, mint ahogy azt eddig gondoltuk.

Nem kell mindent elölről kezdeni

Ez nekem személyesen is fontos felismerés volt.

Amikor az ember körül minden az AI-ról, automatizálásról, digitális készségekről és új szakmákról szól, könnyű arra jutni, hogy az eddigi tudása lassan kevés lesz.

Én is elkezdtem új dolgokat tanulni. Sőt, azóta is folyamatosan tanulok.

Közben rájöttem, hogy a tizenöt év tapasztalatát nem szeretném lecserélni valami újra. Egy most jól csengő titulusra, amit idővel majd megint felvált valami más.

A meglévő tudásomra szeretnék építeni.

A szakmai kontextusra. A problémamegoldásra. A nemzetközi tapasztalatra. A folyamatok megértésére. Az emberekkel való munkára. Arra a képességre, hogy egy bonyolult helyzetből valamilyen működő rendszert rakjak össze. Aztán majd ezekhez épülnek hozzá az új készségek.

Az ILO 2026-os, lifelong learninggel és a jövő készségeivel foglalkozó jelentése4 is folyamatos alkalmazkodásként jellemzi ezt. A digitális, zöld és demográfiai átalakulás újra és újra változtatja a szükséges készségeket, ezért a tanulás egyre kevésbé zárul le egy diploma vagy képzés megszerzésével.

Talán ezért gondolom ma már úgy, hogy a karrierváltás sok esetben újradefiniálás.

Annak újragondolása, hogy mit viszünk tovább abból, amit már tudunk, mit építünk hozzá, és mire használjuk mindezt a következő szakaszban.

Nekem három évig tartott

Három évvel ezelőtt még nem volt előttem ez a rendszer.

Kerestem az irányokat. Tanultam. Próbáltam megérteni, hogyan kapcsolódik egymáshoz a korábbi tapasztalatom, az új érdeklődési területeim, a nemzetközi munka, a változó munkamodellek és mindaz, amit még szeretnék felépíteni.

Voltak zsákutcák is. Meg összeomlások, nem is egyszer. :)

Így utólag persze megszépül, de tényleg nem érzem elvesztegetett időnek. Éppen ezekből a pofonokból és az utánuk következő felismerésekből kezdett kialakulni egy saját módszertan.

És talán ez az egyik oka annak is, amiért erről írok.

Ha nekem három év kellett ahhoz, hogy ezt a saját karrieremben kibogozzam, szeretném úgy rendszerezni, hogy másnak ne kelljen ugyanazokat a köröket végigjárnia.

Egy év alatt rengeteg mindent fel lehet építeni, ha már az elején jobb kérdéseket teszünk fel.

Ha jó eszközökhöz nyúlunk.

Ha van egy sorvezetőnk, amely mentén lépésről lépésre, magabiztosabban haladhatunk.

Sokat segít, ha reálisan látjuk, hol tartunk most. Ha tisztán kirajzolódik, mit tudunk, mit érdemes még megtanulnunk, és közben azt is figyeljük, mi történik körülöttünk a világban.

Így egyre könnyebb észrevenni a megnyíló lehetőségeket, és azt is, merre érdemes továbbmozdulni.

Nálam ebből született meg később az ötlépéses Career Navigator gondolkodása is.

01 Hol vagy most?
02 Merre tartasz?
03 Mi van a kezedben?
04 Hogyan jutsz el oda?
05 Mi minden lehet abból?

Ezért ma már nem azzal kezdeném a saját karriertervezésemet, hogy megnyitom az állásportált.

Előbb feltennék magamnak egy másik kérdést:

Mi van már most a kezemben, és mi minden lehetne belőle?

Lehet, hogy a válasz végül egy új állás lesz.

Lehet egy új szakmai irány.

Egy nemzetközi lehetőség.

Egy projekt.

Egy saját szolgáltatás.

Vagy valami, aminek ma még nincs is neve.

A lényeg számomra az, hogy legyen miből választani.

És talán innen érdemes elkezdeni karriert építeni.

Források

Amikor először kezdett érdekelni a helyfüggetlen munka, én is elsősorban a különböző helyszíneket és az utazást láttam benne.

Dolgozhatok otthonról. Egy másik városból. Egy másik országból. Akár utazás közben is.

A digitális nomád életmód köré kialakult egy nagyon jellegzetes kép: laptop, kávé, co-working, tengerpart, Bali.

Aztán találkoztam ennek a tökéletes ellentétével.

Észak-Skandinávia. Tél. Hó. Mínusz húsz fok. Egy apró, hálózattól részben vagy teljesen független kabin valahol messze a várostól.

És hirtelen sokkal érdekesebb lett a kérdés.

Ha kivesszük a várost, az irodát és a megszokott infrastruktúrát a képletből, mi kell ahhoz, hogy a munkánk továbbra is működjön?

🎧 A cikkhez: SIGNAL 001 · Silent Code

A „bárhonnan” mögött mindig van egy rendszer

A remote work szabadságáról könnyű úgy beszélni, mintha csak egy laptopra és Wi-Fi-re lenne szükség. Pedig már ez a két dolog is egy egész láthatatlan infrastruktúrán ül.

Áram kell.
Megbízható internet.
Megfelelő hőmérséklet.
Biztonságos hely.
Eszközök.
Adatokhoz és rendszerekhez való hozzáférés.

És minél távolabb kerülünk a megszokott városi környezettől, annál láthatóbbá válik mindaz, amit egyébként természetesnek veszünk.

Pont ezért érdekes számomra az off-grid élet és a remote work találkozása.

A technológia ugyanis elkezdte kitolni annak a határát, hogy hol lehet egyáltalán digitális munkát végezni.

A műholdas internet ennek az egyik látványos példája. A Starlink jelenleg Norvégiában is kínál otthoni és roaming szolgáltatást; utóbbit kifejezetten utazáshoz, nomád használathoz és útközbeni munkához pozícionálja. A norvég csomagok között jelenleg 100 és 200 Mbps-os opciók is szerepelnek, a Max szolgáltatásnál pedig a cég 400+ Mbps maximális elérhető sebességet jelez, azzal a fontos megjegyzéssel, hogy ez nem garantált teljesítmény.

Vagyis technológiai értelemben egyre kevésbé különleges az, hogy valaki olyan helyről kapcsolódjon a munkájához, ahol korábban maga az internetkapcsolat jelentette volna a legnagyobb akadályt.

De ettől még nem lett helyfüggetlen a munkája.

Csak az internete.

Itt kezdett számomra érdekessé válni a kérdés

Mert ugyanez igaz a saját karrierünkre is.

Lehet Starlinked, laptopod és akkumulátorod egy havas kabinban.

Ha minden meetinged budapesti idő szerint reggel nyolckor kezdődik, egész nap elérhetőnek kell lenned, kizárólag egy országban alkalmazhatnak, csak a céges irodából hozzáférhető rendszerrel tudsz dolgozni, vagy a bevételed egyetlen helyhez kötött munkáltatótól függ, akkor a munkád továbbra sem igazán mobilis.

A helyfüggetlenség ezért szerintem sokkal kevésbé földrajzi kérdés, mint amilyennek elsőre látszik.

Rendszerkérdés.

És ezt saját magamon is érzem.

Ahogy egyre inkább nemzetközi irányban gondolkodom a saját munkámról és a projektjeimről, egyre kevésbé az a kérdés számomra, hogy honnan szeretnék dolgozni.

Sokkal inkább az:

hogyan kell felépítenem a munkámat ahhoz, hogy több helyről is működhessen?

Ez egészen más kérdés.

A remote munkavégzés öt rétege

Ha szétszedem a rendszert, nálam jelenleg öt réteg rajzolódik ki.

1. PLACE · Hely

Hol tudom fizikailag végezni a munkát?

Otthon? Irodában? Másik városból? Másik országból? Utazás közben?

Ez a leglátványosabb réteg, ezért általában itt kezdjük.

Pedig ez csak a felszín.

2. INFRASTRUCTURE · Infrastruktúra

Mi kell ahhoz, hogy azon a helyen működni tudjak?

Internet. Energia. Eszközök. Biztonság. Megfelelő munkakörnyezet.

Az Európai Bizottság vidéki és távoli területekről szóló broadband programjai is abból indulnak ki, hogy a megfelelő digitális infrastruktúra alapfeltétele annak, hogy az ott élők hozzáférjenek a digitális gazdaság lehetőségeihez.

3. WORK SYSTEM · Munkarendszer

Hogyan dolgozom?
Mennyire függ a munkám a folyamatos jelenléttől?
Lehet aszinkron?
Hozzáférek távolról mindenhez?
Eredményhez vagy jelenléthez kötjük a munkát?

Ez az a réteg, ahol a remote work-ből valóban más munkamodell kezdhet kialakulni.

4. INCOME · Bevétel

Honnan érkezik a pénz?
Egyetlen munkáltatótól?
Több ügyféltől?
Projektből?
Digitális termékből?

Eladható tudásból vagy más olyan forrásból, amelynek értéke nincs közvetlenül összekötve azzal, hogy éppen hol ülök?

5. FREEDOM · Mozgástér

És csak ezután érkezünk el ahhoz, amit az elején kerestünk.

A választás lehetőségéhez.

Nem feltétlenül ahhoz, hogy holnap Lappföldre költözzünk.
Ahhoz, hogy több valódi opciónk legyen arra, hogyan és hol szeretnénk dolgozni és élni.

A mínusz húsz fokos kabin ebben a rendszerben már több egy egzotikus történetnél.

Egyfajta stresszteszt.

Mi történik a munkánkkal, ha elkezdjük egyenként kivenni mögüle mindazt, amit természetesnek veszünk?

Az irodát.
A várost.
A stabil internetet.
A folyamatos elérhetőséget.
Akár a helyhez kötött bevételt is.

Minél több elemet veszünk ki, annál jobban látszik, mitől függ valójában a munkánk, és mekkora mozgásteret építettünk magunknak.

És mi köze ennek a csendhez?

Innen született a Silent Code is.
Az eredeti gondolatban engem nagyon megfogott a kontraszt.

Kívül szinte semmi.
Hó. Hideg. Sötétség. Csend.
Belül pedig működik egy teljes digitális világ.

Adatok mennek keresztül műholdakon. Emberek dolgoznak együtt több országból. Rendszerek futnak. Egy laptopról elérhetővé válik valami, amihez néhány évtizeddel korábban egy egész iroda infrastruktúrájára lett volna szükség.

A csend ezért itt számomra nem wellness és nem elvonulás. Hanem annak a jele, hogy a munka körüli rendszer egy része láthatatlanná vált. És talán ez az egész történetben a legérdekesebb.

A jövő helyfüggetlen munkája lehet, hogy kevésbé fog arról szólni, milyen messzire tudunk elutazni a laptopunkkal. Sokkal inkább arról, hogy mennyire hordozható az a rendszer, amit a munkánk körét tudunk építeni.

Én legalábbis most már ezt keresem.

“Nem egy helyet, ahonnan bármit meg lehet csinálni.
Hanem egy olyan munkarendszert, amely többféle helyen is működni tud.

HELLO👋 is a simple international community designed to help people reach beyond their existing professional and social circles.

You can use it when you are:

• looking for a person, skill or introduction

• exploring a new market or country

• searching for collaborators or project partners

• sharing an opportunity

• building something and looking for people around it

• simply curious about who might exist one connection beyond your current network

There is no complicated matching process to learn.

Join the community, introduce yourself, say what you are looking for or what you can offer, and start connecting.

The idea behind it is deliberately simple:

Your next opportunity may already exist. You just haven’t met the person connected to it yet.

How HELLO works

Start with one of the community prompts:

#HELLO
Introduce yourself and what you’re working on.

#LOOKINGFOR
Tell the community what or who you’re trying to find.

#OFFERING
Share expertise, help, capacity or an opportunity.

#CONNECT
Make an introduction that could be useful to someone else.

And then do the most important part:

bring one connection.

A useful network grows when people contribute to it, rather than simply joining it.

One connection away.

HELLO is already live and free to join.

If you’re building, exploring, changing direction or simply looking beyond your usual circle, come in and see who you find.

JOIN HELLO →

I’m currently working on the strategy and early development of a European platform for a highly specialized professional field.

The underlying question is simple: how could professionals, companies, opportunities and available expertise across different European markets become easier to discover and connect?

The work sits at the intersection of several things I enjoy building:

market and competitor research, European funding opportunities, positioning, community architecture, platform strategy, information structure and the design of the digital product itself.

We are currently working through the underlying model before expanding the platform.

Who is it for?
What information actually creates value?
What should remain open?
What could become a product or service later?
And how do you build something useful before trying to make it big?

The sector and project name can stay behind the scenes for now.

The interesting part for me is the system taking shape underneath it.

This is one of my more personal experiments.

We have a small plot near Lake Velence in Hungary, and over time it has become something more than a future home project. It is becoming a place to explore some of the questions I keep returning to around the Future of Living.

How much space do we actually need?
Can a home grow with our lives instead of being designed all at once?
What happens when energy, climate, landscape, technology, work and everyday routines are considered as one system?

The current idea is a compact, adaptable home that could evolve in phases, surrounded by a low-maintenance, climate-conscious garden.

For now, it remains a plan.

But that is exactly why I want to document it: from the earliest decisions and constraints to whatever eventually gets built.

A small real-world laboratory for exploring how we might live differently.

STATUS · PLANNED

HELLO is a small experiment built around a very simple idea: opportunities often begin with people we haven’t met yet.

It’s an open network for meeting people beyond our usual professional and social circles, without turning every interaction into networking theatre.

STATUS · LIVE

JOIN HELLO →

I’m currently working with a 3D reality capture and geospatial specialist on repositioning more than fifteen years of technical expertise for the international market.

We’re rebuilding the system around the expertise: positioning, portfolio, case studies, service architecture, international visibility and new routes to opportunities.

It’s also becoming a real-world test of something I’m developing more broadly: Career Systems Design.

STATUS · IN PRACTICE

What if meeting someone new didn’t require being good at networking?

Some people can walk into a room and talk to anyone. Others need a reason. A question. A shared interest. Or simply a little less pressure around the whole thing.

That question became HELLO.

A song about making the first move, finding one unexpected connection and seeing where it might lead.

Because sometimes a new path begins with something very small.

One connection away.

The Pathway

HELLO started with a question:

What could networking look like if we removed some of the performance from it?

That question became an experiment: a global community designed to make meeting people beyond our usual circles simpler and more natural.

The idea is deliberately simple:

JOIN
Step into the room.

↓

SAY HELLO
Introduce yourself.

↓

DISCOVER
Meet someone beyond your usual circle.

↓

CONNECT
Start a conversation. Make an introduction.

↓

BRING ONE
Bring one interesting connection with you.

One person meets another.
That person brings someone else.

A network begins to grow.

From idea to experiment

HELLO is also an experiment.

Can a network grow without turning into another follower count?

Can people meet professionally without performing “networking”?

Can one useful introduction create another, and another, until people who would otherwise never have met end up in the same conversation?

I don’t know yet.

That’s why I’m building it.

→ JOIN HELLO

Sound Profile

◉ Series: PATHWAYS
◐ Duration: 3:12
◇ Mood: Human · Hopeful · Connected · Expansive
◑ Best for: Connection · Opportunity · Belonging · Shared Journeys
♫ Style: Cinematic Electronic Pop · Ensemble Vocals

About PATHWAYS

PATHWAYS explores what happens when an idea moves beyond the page.

Some become experiments.
Some become projects.
Some become programs, communities or learning experiences.

And sometimes they become sound.

Ideas translated into action and music.

Continue with PATHWAYS

Listen elsewhere

Spotify · Apple Music · YouTube Music · Amazon Music · Tidal

Continue the pathway → join HELLO

HELLO continues beyond the soundtrack as a real-world experiment in meeting people beyond our usual circles.

One introduction.
One unexpected connection.
One possibility that wasn’t there before.

Join HELLO and see where one connection can lead.

JOIN HELLO →

✨Future ideas. Articles. Soundtracks.

Subscribe now

Some journeys begin long before the destination becomes visible.

A new idea.
A new path.
A new chapter waiting to unfold.

Wings of Tomorrow was created for those moments when possibility feels bigger than uncertainty.

A reminder that every meaningful change begins with a single step forward and sometimes, the future arrives long before we are ready to name it.

The Reflection

Possibility • Freedom • Courage • New Beginnings

Sound Profile

◉ Series: ECHO
◐ Duration: 2:49
◈ Mood: Hope • Freedom • Optimism
◍ Best for: Reflection • Walking • New Beginnings
♬ Style: Contemporary Choral Pop • Anthemic • Uplifting

About ECHO

ECHO is a song series inspired by the moments, emotions and experiences that stay with us.

Each track captures something felt, noticed or lived. A connection, a shift, a question, a moment that keeps echoing after it has passed.

Less explanation. More feeling.

Continue with ECHO

Listen elsewhere

Spotify · Apple Music · YouTube Music · Amazon Music · Tidal

✨Future ideas. Articles. Soundtracks.

Subscribe now

Break Free is an energetic electronic instrumental built for momentum, focus and forward movement.

Deep bass, crisp percussion and a driving rhythm create a steady sense of motion without pulling attention away from the work.

Made for the moments when you need to get started, push through resistance or keep moving once you’ve found your flow.

Fast enough to energize.
Structured enough to stay productive.

No lyrics. Just movement.

Sound Profile

◉ Series: WAVE
◐ Duration: 3:53
◈ Mood: Focus • Momentum • Flow
◍ Best for: Deep Work · Planning · Creative Work
♬ Style: Electronic • Deep Bass • Modern Club Influence

About WAVE

WAVE is a collection of instrumental soundtracks designed for focus, flow, deep work and creative thinking.

Each track creates space for concentration, reflection and building something meaningful.

No lyrics. No distractions. Just momentum.

Continue with WAVE

Listen elsewhere

Spotify · Apple Music · YouTube Music · Amazon Music · Tidal

✨Future ideas. Articles. Soundtracks.

Subscribe now

For years, digital nomadism had a recognizable visual language.

A laptop.
A beach.
A co-working space somewhere warm.

The underlying idea was simple: if work could travel through the internet, perhaps the worker could travel too.

But I think the more interesting question begins one step later.

What happens when we stop designing work around location and start designing the infrastructure that makes work possible?

That takes us somewhere very different.

Sometimes as far as the northern edge of Europe.

Infrastructure as the new level of freedom

Remote work separated certain kinds of work from the office.

Satellite connectivity, distributed energy systems, increasingly capable portable technology and new forms of small-scale architecture are beginning to separate some forms of living and working from traditional infrastructure as well.

That distinction matters.

Location independence asks: Where can I work?

Infrastructure independence asks: What does this place need so I can work from here?

Energy.
Connectivity.
Shelter.
Water.
A workable environment.

Once those components become more portable, distributed or self-contained, the map of possible workplaces changes.

This is already visible in experiments with off-grid living.

Finnish architect Pekka Littow’s Majamaja concept, for example, combines self-sustained green energy, rainwater collection, circular water treatment and compact living architecture. Its Helsinki archipelago retreat operates off-grid while its cabins still include a dining table that doubles as a work desk, running water, kitchen facilities and other basic infrastructure for temporary living and working.

It is a small example.

But it points towards a much bigger idea.

The workplace can become a system rather than a place.

The new remote-work stack

Think about a remote workplace as a stack.

Energy

Working somewhere only becomes possible when the devices, heating, lighting and communications infrastructure can operate reliably.

Distributed energy systems make increasingly self-contained environments possible.

Connectivity

Satellite internet has changed another part of the equation.

Connectivity can now reach locations where terrestrial broadband infrastructure would previously have made serious remote knowledge work difficult or impossible.

That doesn’t make every remote location a reliable workplace. Weather, coverage, latency, power supply and redundancy still matter.

But geography is becoming a different kind of constraint.

Environment

And then there is the component we discuss much less: attention.

A workplace is also an attentional environment.

Notifications, meetings, conversations, noise, visual stimulation and constant context switching all compete for a finite cognitive resource.

This makes the physical environment part of the infrastructure of knowledge work.

What if silence is infrastructure too?

This is where the Arctic cabin becomes more than an aesthetic idea.

Research into natural environments and cognition suggests that exposure to nature can have restorative effects on attention. A 2025 systematic review and meta-analysis covering 80 studies found greater overall cognitive restoration following nature exposure than non-nature exposure, with the clearest effects appearing in working memory and attentional control. The researchers also caution that effects vary substantially between studies.

So the interesting idea isn’t:

nature makes everyone more productive.

It is subtler than that.

The environment changes the conditions under which attention operates.

For some kinds of work, fewer interruptions and longer periods of uninterrupted concentration may be more valuable than constant accessibility.

And that changes how we might think about workplace design.

From remote work to environment design

Remote work discussions usually revolve around a familiar question:

office or home?

But that may already be too narrow.

Once work becomes digitally portable, we can start asking different questions.

What environment helps this particular work happen?
When do I need collaboration?
When do I need isolation?
How much connectivity do I actually need?
Which parts of my infrastructure need redundancy?
What physical conditions help me think?

This turns remote work into something more interesting than a location policy.

It becomes environment design.

The new meaning of “nomad”

The first generation of digital nomadism was primarily about mobility.

Move somewhere else and take the work with you.

The next evolution may be less about constant movement.

It may be about choosing and designing environments intentionally.

A city for collaboration.
A home for stability.
A train for transition.
A cabin for deep work.
A different country for a different chapter of life.

The future of location-independent work may therefore have surprisingly little to do with being permanently nomadic.

It may simply give us a larger set of environments from which to build a working life.

Silence as technology

And this brings me back to the idea behind Silent Code.

Technology usually enters the future-of-work conversation as something we add.

Another platform.
Another AI tool.
Another communication layer.
Another device.

But sometimes the most valuable thing technology can give us is the ability to remove something.

Distance.
Dependency.
Noise.
Interruption.

The paradox is interesting:

the more technology allows us to work from anywhere, the more valuable the ability to choose where our attention goes may become.

Perhaps silence belongs in the technology stack too.

Not as an escape from work.

As infrastructure for thinking.

Sources & further reading

Majamaja
Off-grid architecture, energy, water systems and cabin concept
Majamaja official website

Nature exposure and cognitive restoration
Effects of nature exposure on cognitive restoration: A systematic review and meta-analysis
2025 · Journal of Environmental Psychology / ScienceDirect

Satellite connectivity
Starlink · official information on satellite internet and service availability

FROM ARTICLE TO SOUND

SIGNAL 001 · SILENT CODE

ARTICLE
Infrastructure independence · Remote work · Environmental design

↓

SOUND
Isolation · Focus · Cold · Continuity

About SIGNAL

Ideas become sound.

SIGNAL turns selected articles and written ideas into original soundtracks.

Articles translated into music.

Continue with SIGNAL

Listen elsewhere

Spotify · Apple Music · YouTube Music · Amazon Music · Tidal

✨Future ideas. Articles. Soundtracks.

Subscribe now

Something feels more complicated than it needs to be. A process works differently in reality than on paper. Two things are treated separately even though they clearly affect each other. Or the obvious route simply does not feel like the only one.

That is usually where I start.

Over time, I noticed that the subjects may change, but the way I approach them stays surprisingly similar.

I ask before assuming. I look beyond the obvious. I connect what usually sits apart. I make complexity easier to see. I build enough to learn. And I leave room for the idea to change.

Ask before assuming.

The first problem we see is not always the real one.

A small change in the question can change the whole direction. A process issue may turn out to be an information problem. A career question may become more useful when we stop asking what job comes next and start asking what can be built from what is already there.

Connect what usually lives apart.

This is probably the most consistent part of how I think.

People connect to processes. Skills connect to opportunities. Information shapes decisions. Technology changes how work gets done.

The interesting part is often somewhere between the categories.

Make complexity visible.

Once I understand the connections, I usually want to make them visible.

That might become a map, a workflow, a model, a diagram or simply a clearer way of explaining what is happening.

The purpose is simple: make it easier to understand, decide and move.

Build enough to learn.

I prefer useful before complete.

A small prototype, early tool or first version often teaches more than a perfect idea sitting in a document.

Once something is used, the next step becomes clearer.

Principles, not steps.

I do not use these ideas as a fixed sequence.

I may return to the question while building, discover a new connection while testing, or realize that the structure itself needs to change.

That is why I think of them as principles rather than instructions.

The subject can change. The thinking travels.

And quite often, that is where another way appears.